Rövid leírás
1886 és 1890 között a Ludovika Akadémia tényleges állományú tisztképző tanfolyamát, 1896-ban pedig felsőbb tiszti tanfolyamot végzett. 1911-től 1913-ig a budapesti egyetem rendkívüli hallgatójaként történelmet tanult. 1891-ben hadnaggyá, majd 1901-ben századossá avatták. 1901 és 1907 között a pécsi hadapródiskola segédtisztje, majd tanára volt. 1907-től 1913-ig a honvéd gazdasági tisztiiskola tanáraként, majd parancsnokaként tevékenykedett. 1913-tól a Ludovika Akadémián a katonai földrajz tanára és könyvtárának vezetője volt.
1920-tól alezredesi, 1921-től pedig ezredesi rangban a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum általa megszervezett könyvtárának igazgatója volt. 1920-tól a vidéki katonai könyvtárak felügyelőjeként dolgozott.
Hadtörténetírói munkássága során nagyrészt újkori magyar hadtörténelemmel foglalkozott. 1908-ban pályadíjas tanulmányt írt A katonai szellem ébresztése és fejlesztése címen. 1909-ben adta ki Magyar csapatok előőrsi harca a solferinói csatában címmel első hadtörténelmi tanulmányát.
További jelentős művei: A magyar csapatok az 1812.évi hadjáratban; Az 1813. évi hermagori ütközet; A budai katonai törvényszék működése 1755-től 1848-ig; Mit kell tudnunk a háborúról?; A modern aviatika, a légi járművek szereplése a világháborúban; Horthy Miklós; A hírszerzés és kémkedés története. 1918-tól az MTA levelező, majd 1935-től rendes tagja volt.