Rövid leírás
Angyalföldi munkás-gyerekként kezdett gitározni, ahol tehetsége már hamar kitűnt. A hazai beat-korszak hajnalán, 1966-ben meghívást kapott az akkoriban ismert és népszerű Atlantisz együttesbe, ami egy szétválás után, 1967-től, már az Ő vezetésével Pannónia együttesként folytatta tovább. Radics, 1968-ban, a világszinten is akkoriban kezdődő „kemény-rock” felé fordult a Sakk-Matt, a Tűzkerék, illetve végül a Taurus EX-T 25-75-82 nevű zenekaraival. A Taurus zenekar állami, és titkosszolgálati ellehetetlenítése után 1974-től 1982-ben bekövetkezett haláláig már mellőzött zenészként vegetált. Halálát „lassú öngyilkosság” okozta, gyakorlatilag a mellőzöttség következtében halálra itta magát.
Személyében a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja, máig hivatkozási alapja testesült meg. Nemcsak kiváló zenész, hanem rendkívül karizmatikus előadó és színpadi személyiség is volt. Az éppen aktuális zenekaraiban, leginkább az ő hatására kezdte pályáját, vagy lett igazán ismert Tátrai Tibor, Balázs Fecó, Demjén Ferenc, Som Lajos, Miklóska Lajos, Nagy Kati és Póka Egon, Deák „Bill” Gyula, tehát a későbbi magyar rockzenész generáció jelentős számú előadója. Radics Béla számított a 60-as, 70-es évek fordulóján a legnagyobb Ifipark-sztárnak, koncertjeire, az akkoriban még nem túl jelentős médiatámogatás teljes hiányában is, kézzel rajzolt plakátok, és „szóbeszéd” alapján rendszeresen tízezres tömegek gyűltek össze.
Ez az óriási, „alulról jött” tömegbázis, valamint Radics nyíltan, nemritkán a színpadról is hangoztatott kommunista- és rendszerellenessége vezetett végül a III/III. csoportfőnökség részéről „Szakállas” fedőnéven az F-Dossziéjának a megnyitásához, amiből kitűnik, hogy Cseh Tamás és Bródy János mellett a korszak leg-figyeltebb (zenész) személyisége volt. A III/III.-as csoportfőnökség nem elégedett meg Radics megfigyelésével, mivel a ma már hozzáférhető dokumentumok tanúsága szerint ellehetetlenítését, zenekarai „operatív eszközökkel” történő felbomlasztását komoly akciótervek alapján, tevékenyen a szervezet irányította, 1974-re sajnos sikeresen elindítva Radicsot a befordulás, leépülés és végül az 1982-es halála irányába.
Egykori lakóháza falán emléktáblát, majd ennek közelében, 2005-ben a XIII. ker. Gyöngyösi utcában szobrot állítottak az emlékére. 2016 áprilisa óta szintén egykori lakóhelye közelében egy közterület a Radics Béla utca nevet kapta. 2012 óta posztumusz díszpolgára Csepelnek.