Rövid leírás
Tanulmányait szülővárosában kezdte és 1829. július 17-én az akadémiai tanfolyamra mozdíttatott elő. A bölcseleti és teológiai tudományokon kívül jogi leckéket is hallgatott egy évig. 1836-ban Eperjesen, 1837-ben pedig Poprádon tanult. 1838-ban köztanító lett a retorikai osztályban. Már ekkor kedvelt szónok volt. 1839. július 28-án a sárospatakiak megválasztották rendes papnak. Mielőtt azonban állását elfoglalta, külföldre ment és a berlini egyetemen a bölcseletet és hittant hallgatta. 1840. július 26-án mint lelkész tartotta Sárospatakon beköszöntőjét. Barátjával, Erdélyi Jánossal együtt a tanügy, különösen egy tanítóképző elindításán buzgólkodott.
A szabadságharcban ténylegesen nem vett részt, de lelkesítő beszédei miatt az abszolutizmus ideje alatt zaklatásoknak volt kitéve. Az 1850-es évek elején Erdélyi Jánossal a népiskolai oktatás emelésén fáradozott; az ő terve és felügyelete alatt megindult a Népiskolai Könyvtár című kiadvány.
1855-ben az alsó-zempléni egyházmegye megválasztotta espereséül. Híressé lettek ez időbeli hivatalos körlevelei, melyekben a papságot az iskolák rendezésére és a teendők egész sorozatára utasította és lelkesítette. 1857-ben megindította Erdélyi Jánossal és Szeremlei Gáborral a Sárospataki Füzeteket, melynek szerkesztését később, 1859-ben tanártársaiknak, Antalinak és Sárvainak adtak át; ők ketten továbbra is megmaradtak a folyóirat kiadóinak és munkatársainak.
Hegedűs Lászlónak több tanulmánya jelent meg ebben a folyóiratban, többek között:
Egyházi alkotmányról (1857),
Skót presbiteri alkotmányról (1858),
A protestáns egyház viszonyáról az államhoz (1858) (történeti és államjogi szempontból írott értekezés),
A szeptemberi szövetséggyűlés,
Adatok és tanok a XVII. századi magyar református egyház életéből (1858–59),
A Tiszáninneni helvét hitvallású egyházmegyék kormányzata a Carolina resolutio kiadatása előtt (1859).
1858–59-ben egyike volt azoknak a protestáns előkelőségeknek, akik a protestáns egyházat szabályozni kívánó császári pátens ellen nagy tevékenységet fejtettek ki.
Ezeken kívül számos más teológiai és bölcsészeti munkát is írt. Nagyobb filozófiai munkája, mely a magyar bölcsészeti szakirodalom terén úttörőnek tekinthető és mely alapján őt az MTA 1860. október 9-én Erdélyi János ajánlatára levelező tagjának is választotta. Székfoglalója: Az ész ismerő tehetségei, az értelem és érzékiség 1861-ben jelent meg.
Az 1866-i püspökválasztásnál pár szavazattal maradt kisebbségben. 1867-ben betegeskedése miatt lemondott esperesi és lelkészi hivataláról. Szinyei Gerzson indítványára, az általa készített alapszabályokkal alakult sárospataki irodalmi kör 1873. december 20-án elnökéül választotta. 1870-ben az egyházkerület megválasztotta a főiskola világi algondnokának, s mint ilyen szellemi újjáteremtője volt a sárospataki főiskolának.
1875-ben Zemplén megye olaszliszkai kerülete országgyűlési képviselőjéül választotta, a függetlenségi párthoz csatlakozott. Gyakran felszólalt a ház tanácskozásaiban, hol mindig figyelemmel hallgatták és beszédei által nemcsak saját pártjának, de a többi pártok tiszteletét is kivívta. A népiskolai törvény tárgyalásánál, különösen a közoktatásügyi bizottságban élénk részt vett, a tantervek és tankönyvek kidolgozása és megállapítása munkálataiban.
1884-ben Budapesten érte a halál. Holttestét hazaszállították Sárospatakra. A párt nevében Budapesten Mocsáry Lajos búcsúzott tőle, Sárospatakon pedig Herman Ottó.