Rövid leírás
A kialakuló 19. századi magyar nyelvű irodalom legjelentősebb szervezője, a nyelvújító mozgalom elindítója, a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti önállósulási törekvések legmarkánsabb kulturális kifejezője. Kazinczy az irodalom eszközét, a nyelvet és a formát akarta művelni úgy, hogy a fellépő alkotó tehetségek készen találják majd azt a közeget, amelyben majd alkotni fognak. Minden lírai és prózai műfajt kipróbált a klasszikus mértékekben írt költeményektől, a kor érzékenyjátékain keresztül az útleírásig. (Több fordításkísérlet után, 1809-ben pl. ő írta az első magyar nyelvű szonettet.) Különböző stílusnemekben alkotott, de munkáinak jelentős része még kompiláció, azaz közkedvelt német, francia alkotások átdolgozása, magyarítása, a történetek magyar környezetbe helyezése. Pályafutása kezdetén úgy vélte, hogy még nincs itt az idő arra, hogy eredeti, jó darabokat írjunk – magyar nyelven. Ezért kezdetben a kitűnő fordításokat és átdolgozásokat preferálta, mert úgy vélte, hogy a jó fordítás többet ér a középszerű eredetinél. Célja egy magyar nyelvű művelt középosztály megteremtése volt, ezt magyar nyelvű szépirodalmi, tudományos és tankönyvekkel próbálta meg elérni.
A tornai uradalom ügyésze mellett patvarista (Kassán, 1779. szept. 9.–1780. okt. 18.), az eperjesi kerületi tábla gyakornoka (1781. jan. 11.–1782. júl. 2.), a pesti táblán, Sághy Mihály ítélőmester mellett az egyik első protestáns hites jegyző (1782. szept. 12.–1783). Abaúj vármegye tb. aljegyzője, tb. táblabírója (Alsóregmecen, 1783–1784), r. aljegyzője (Kassán, 1785–1786), majd a kassai tankerület főigazgatója, gr. Török József mellett a nemzeti iskolák felügyelője (1786–1791: 1786. nov. 11-én iktatták hivatalába, 1791. ápr.-ban elbocsátották a többi protestáns iskolafelügyelővel együtt). II. József halála után tagja volt annak az Abaúj vármegyei bandériumnak, amely a Szent Korona tiszteletére, Budára érkezett (1790. máj. 22-én). Állása megszűnése után visszatért Alsóregmecre, édesanyja Regmec és Sátoraljaújhely között egy birtokrészt adományozott neki (Bányácskán, ezt a települést nevezte el Széphalomnak). Széphalmon telepedett le, lakóházat építtetett, gazdálkodni kezdett, célja az volt, hogy a környéket a Múzsák hajlékává alakítsa át. Rendkívül élénk irodalmi szervezői munkába kezdett, sorra adta ki műveit, műfordításait, kiterjedt levelezésével irodalmi folyóiratokat, évkönyveket és antológiákat kezdeményezett.