Rövid leírás
Kiváló atlétaként többszörös vidéki, majd kétszeres országos futóbajnok volt. 1936-ban egyike volt azoknak, akik az olimpiai lángot vitték Berlin felé.
Mint újságíró, a Nemzeti Sport munkatársaként dolgozott, később a Veszprémi Hírlap újságírója lett, majd a Veszprémi Vármegyét szerkesztette. A háború után túlzottan hazafias és nemzeti hangvételű cikkei miatt kényszermunkára ítélték. 1947-ben szabadult, de az újabb megtorlástól tartva előbb Ausztriába, majd az Egyesült Államokba emigrált, ahol a magyar emigráns életnek aktív szereplője lett. 1955-ben New Yorkban telepedett le.
1959-ben Hruscsov amerikai látogatásakor a New York-i Szabadság-szobor szemeit fekete lepellel kötötte be, jelképezve az USA vakságát a magyar szabadságharc eltiprójával szemben.
1960 októberében, a rab nemzetek memorandumával New Yorkból Washingtonba futott (360 km!), és a világsajtó nyilvánossága előtt nyújtotta át a memorandumot a Fehér Háznál Nixon alelnöknek. (E teljesítményével nyolc egymást követő napon lefutotta a maratoni távot.) „Az ön országa szabad lesz!” – mondta a futónak Nixon, amikor kezet fogott Serényi Istvánnal.
1962-ben San Franciscóból New Yorkba gyalogolt (4500 km!), és ezen a távon megjavította az 1909 óta fennálló rekordot. 74 nap alatt tette meg az utat. Az ekkor 43 éves vitéz Serényi István ezután lett Magyarország „utazó nagykövete”. Öt földrész 44 országában királyok, államférfiak, kormányzók fogadták a híres magyar aktivista sportembert. Rendszeresen szerepelt mint hírlapíró, ünnepi szónok.
1991-ben Bécsben települt le, onnan tett körútjai során leginkább a magyar ifjúság nemzeti öntudatát iparkodott erősíteni.
Áder János köztársasági elnök 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki.