Rövid leírás
A nemesi származású kányai Kánia család sarja. Apja, a római katolikus kányai Kánia József (1835-1904),[3][4] hites ügyvéd, anyja az ágostai vallású, virtsologi Rupprecht Karolina asszony volt. Édesapja, Kánia József 1898. augusztus 1.-én I. Ferenc József magyar királytól nemességet, családi címert, és a "kányai" nemesi előnevet szerezte meg gyermekeivel együtt. Anyai nagyszülei virtsologi Rupprecht János (1809-1887), földbirtokos, cukorgyár tulajdonos, és Rácz Karolin voltak. Anyai dédapja, Rupprecht János (1788–1863), Sopron város tanácsosa, a soproni cukorgyár tulajdonosa, 1838. július 5.-én, V. Ferdinánd magyar királytól birtokadományt, nemességet, családi címertelőnév és a "virtsologi" nemesi előnevet szerezte meg. Középiskolai tanulmányait a soproni Lyceumban végezte. Sopronból a bécsi Keleti Akadémiára került és 1892-ben tette le a konzuli növendéki vizsgát. Ekkor konzuli növendékként kezdte meg pályáját; 1895-ben szolgálattételre a fiumei magyar királyi tengerészeti hatóságokhoz és az ottani kereskedelmi és iparkamarához osztották be. Pályafutását 1896-ban Konstantinápolyban alkonzulként kezdte.
1899-ben ideiglenesen a szentpétervári konzulátus vezetésével bízták meg, de irányította a kijevi és az odesszai kirendeltséget is. 1904-ben konzullá nevezték ki, 1905-től a közös külügyminisztériumban teljesített szolgálatot. 1909-ben udvari, 1910-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki, s ugyanettől az időtől kezdve a közös külügyminisztérium sajtóosztálya vezetője lett. 1913-ban a Osztrák–Magyar Monarchia mexikói követe, meghatalmazott miniszter.
1920-tól 1925-ig a külügyminiszter állandó helyettese. 1925-ben berlini követ lett, majd 1933. február 4-től 1938. november 28-ig külügyminiszter a Gömbös-, Darányi- és Imrédy-kormányokban. Az ő külügyminisztersége alatt ment végbe Magyarország csatlakozása a Berlin–Róma-tengelyhez. Ezen belül az Olaszországgal való fokozott együttműködéssel igyekezett ellensúlyozni Németország egyre növekvő hegemóniáját (ún. horizontális paktum koncepciója), megkísérelt a lehetőségekhez képest, jó kapcsolatokat fenntartani a nyugati hatalmakkal és a kisantant felé is tett közeledő lépéseket. 1935. október 4-én Horthy örökös felsőházi taggá nevezte ki.
1938 augusztusában Horthy Miklós és Imrédy Béla németországi látogatása napjaiban, Bledben megegyezett a kisantant államokkal Magyarország fegyverkezési egyenjogúsága elismerésének kérdésében, amivel legalizálni kívánta a háborús készülődést. Szeptember 20-án Imrédy miniszterelnökkel Berchtesgardenbe repült és felkérte Hitlert a magyar területi igények támogatására. Októberben vezetője volt a komáromi magyar–csehszlovák tárgyalásokon részt vevő delegációnak. Miután az 1938. november 21-i német–olasz demars miatt Kárpát-Ukrajna tervezett lerohanásától az Imrédy-kormánynak el kellett állnia, lemondott. A második világháború idején a Bethlen–Kállay vezette politikai csoporthoz tartozott.