Rövid leírás
A leobeni Bányászati Főiskolát végezte el 1923-ban bányamérnöki oklevéllel, amely mellett 1924-ben a bányamérő-mérnöki és a műszaki doktori oklevelet is megszerezte. 1926-ban a soproni Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára nevezték ki a geodézia és bányaméréstan nyilvános rendes főiskolai tanárává. 1934-ben a főiskola önállóságát elveszítette, s a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karává alakult. Ettől az évtől már nyilvános rendes egyetemi tanári címmel irányította a tanszéki és az oktatómunkát egészen 1949-ig. Egyidejűleg 1942–1943-ban a dékáni tisztet is betöltötte a soproni karon. 1949-ben a soproni tanintézet az akkor alakult miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem szervezeti egysége lett, Tárczy-Hornoch ebben a keretben, tanszékvezető egyetemi tanári címmel folytatta a geodéziai és bányaméréstani tanszék vezetését egészen 1959-ig.
Oktatói pályafutásával párhuzamosan 1949-től 1955-ig az MTA Geodéziai és Geofizikai Munkaközösségének vezetője volt, majd az e műhelyből 1955-ben szerveződött MTA Soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatólaboratóriumban – későbbi nevén MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetben – folyó tudományos munkát irányította igazgatóként 1972-es nyugdíjba vonulásáig.