Nemzeti Sírhelyek


Herrmann Antal

Rövid leírás

Herrmann Antal

 

A brassói római katolikus főgimnázium (1871–1873), a pancsovai állami főreáliskola r. tanára (1875–1879). Budapesten polgári iskolai r. tanár (1879–1882), a fehértemplomi főgimnázium r. (1883), a fővárosi Pedagógium, ill. a Budapesti Állami Polgári Iskolai Tanítóképző Intézet ny. r. tanára (1883–1921; 1898-tól igazgatói címmel). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1898–1921), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem c. ny. rk. (1921–1924), c. ny. r. tanára (1924–1926). Az Erdélyi Kárpát Egyesület Táj- és Néprajzi Múzeuma tb. igazgatója (1898–1919). A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja (Hunfalvy Pállal, 1889-től), és első titkára (1889–1892 és 1896–1906), alelnöke (1893–1896) t. tagja (1906-tól). A Szent István Akadémia r. tagja.

A modern magyar folklorisztikai és etnográfiai kutatások egyik elindítója; Magyarországon a néprajztudomány első – és Európában is az elsők közötti – magántanára (1898. febr.). Pályafutásának kezdetén német nyelvű verseket írt, majd érdeklődése a magyarországi nemzetiségek folklórja, népköltészeti emlékeinek feltárása felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi, elsősorban erdélyi cigány, székely, szász, örmény és zsidó folklór kutatása, az erdélyi népköltészet, a tárgyi néprajzi gyűjtések és a népballada-tanulmányok terén. Az 1880-as években hosszabb időt töltött vándorcigányok között, s a világon az elsők között sikerült igen sok cigány népdallamot lejegyeznie. A cigány néprajz első magyarországi kutatójaként sikerült tisztáznia a magyar és a cigány népzene rokonsági kapcsolatát. Később Wlislocki Henrik lengyel kutatóval közösen végzett cigány néprajzi gyűjtését József főherceg is támogatta, akinek cigány tanulmányait és nyelvtanát német nyelvre is lefordította. A Tanácsköztársaság alatt megbízást kapott a cigányügy országos rendezésére is (1919). Cigány néprajzi és folklorisztikai kutatásain kívül gyakran gyűjtött a Székelyföldön is, majd a kalotaszegi Jegenyefürdőn létrehozta az első magyarországi „ethnographus telepet” (1890–1892). A hazai németség történetével is foglalkozott, jelentős szerepet játszott a nyugat-magyarországi németajkú kisebbség védelmében; ugyanakkor, az összeomlás után élénk agitációt fejtett ki Nyugat-Magyarország Ausztriához való csatlakozása ellen.

(A kép forrása: Wikipédia)