Nemzeti Sírhelyek

Klauzál Gábor emlékezete

A reformkori országgyűlések egyik legkiemelkedőbb liberális egyénisége, korának egyik legjelentősebb reformpolitikusa, Klauzál Gábor 211 évvel ezelőtt ezen a napon született.

Családjáról viszonylag keveset tudhatunk, édesapja – Klauszal János – cseh származású huszár ezredes, édesanyja, Babarczy Ágnes, Babarczy Ferenc szegedi polgármester leánya volt. 1824-ben ügyvédi vizsgát tett, ezután karrierje gyorsan ívelt felfelé. Fiatal kora ellenére Csongrád vármegye egyik országgyűlési követe lett (1832–1836, 1839–1840, 1843–1844). Az országos reformellenzék vezéralakjaként elkötelezetten támogatta a polgári átalakulást célzó törvényjavaslatokat, közülük néhányat maga is kezdeményezett.

Reformkori politikai pályafutásának egyik legmeghatározóbb pontja az 1843–1844. évi pozsonyi országgyűlés volt. Mivel az országgyűlésen Deák Ferencnek a zalai követválasztási botrány miatt nem volt lehetősége részt venni, az ellenzék vezetése Klauzál Gáborra hárult. Hamar kibontakozott tehetsége, könnyen a liberálisok vezéralakjává vált. Szónoki képességeihez sem férhetett kétség, a kortárs történetírók így szóltak róla:

„…nagyhatású szónoklata oly népszerűséget szerzett nevének, hogy ritkán szólott anélkül, hogy tapsvihar ne követte volna beszédét.”

Egyik legfontosabb beszéde a magyar nyelv ügyével kapcsolatban, 1843. július 5-én hangzott el. Úgy vélte, hogy a birodalom is érdekelt a magyar nyelv hivatalossá tételében, s ez által a magyar nemzetiség megerősítésében – a többi nemzetiséggel szemben. Tevékenységével jelentős szerepet játszott az 1844. november 13-án elfogadott, a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánító törvény elfogadásában. Pályafutása alatt elkötelezetten támogatta a szólásszabadság ügyét is. Ennek tárgyalása során hangzott el népszerű kijelentése, miszerint a szólásszabadsággal kapcsolatos sérelmekre

„(…) felelve volt, de megfelelve soha”.

Ezzel arra utalt, hogy ugyan a király felelt a panaszokra, de az alsótáblának ezen orvoslatok nem feleltek meg. Érvelt az ipar és a kereskedelem fellendítése érdekében, a zsidók polgárosítása mellett, a halálbüntetések ellen, továbbá indítványozta az országgyűlés évenkénti összehívását, Pesten.

1837-ben került közvetlenebb kapcsolatba Szentessel, a város pártfogójaként egyengette annak útját. 1848-ban az első felelős magyar minisztérium földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi osztályának minisztere lett. Az 1848. szeptemberi válság után – a szabadságharc kitörése okán – több minisztertársával együtt lemondott, s visszavonult a politikától.  Az 1850-es években Kistétényben (ma Budatétény) vásárolt birtokán, szőlőtermesztéssel kezdett foglalkozni. Később megalapította a Kistétényi Szőlőbirtokossági Társulatot, mellyel sokat tett a terület jövőjéért. 1866. augusztus 3-án, leányai vizsgáira menet, Kalocsán hunyt el. 

Életnagyságú portréját 1895-ben megfestették Csongrád vármegye díszterme számára, 1906-ban utcát, majd 1994-ben iskolát neveztek el róla, Szentesen.  Ma számos közterület szerte az országban, az ő nevét viseli. A Klauzál Gábor Társaság máig ápolja emlékét, őrzi szellemi örökségét.

(Az 1804. november 18-án született Klauzál Gábort a szegedi Belvárosi temetőben található családi sírboltban helyezték örök nyugalomra, sírja a nemzeti sírkert része.)