Rövid leírás
A székesfehérvári főreáliskola (1919–1921), a budapesti V. kerületi főreáliskola r. tanára (1921–1923), a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára és az akkor alakult olaszországi magyar történetkutató intézet titkára (1923–1924). A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen az olasz nyelv és irodalom ny. rk. (1924–1928), ny. r. tanára (1928–1936), a Római Magyar Intézet igazgatója és a Római Egyetem vendégprofesszora („cseretanára”, 1936–1940). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, ill. a Horthy Miklós Tudományegyetemen az olasz nyelv és irodalom ny. r. tanára (1940–1951), a Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK Román Nyelvek és Irodalmak Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1952–1968); közben a kar dékánja (1942–1943), az egyetem rektora (1944).
Modern filológiai kutatásokkal, olasz–magyar irodalmi és művelődéstörténeti kapcsolatok történetével, elsősorban az itáliai és a magyar forradalmak és szabadságharcok összefüggéseit és kapcsolatait, a Kossuth-emigráció művelődéstörténeti jelentőségét, Giuseppe Garibaldi, Giuseppe Mazzini és Türr István munkásságát kutatta. Úttörő jelentőségű a Mazzini és Kossuth kapcsolatait tárgyaló, Firenzében megjelent, olasz nyelvű monográfiája (Mazzini e Kossuth, 1929). Forráskiadói és általános irodalomelméleti tevékenysége is jelentős: kiadta az itáliai Kossuth-emigráció iratait, Mazzini és Pulszky Ferenc levelezését, vizsgálta több, magyar irodalomban is felbukkanó vándormotívum eredetét. Irodalomtörténeti dolgozataiban a 13. századtól kezdve vizsgálta az itáliai–magyar kapcsolatokat, felfedezte az első magyar operát (1924), különösen értékesek a Giordano Bruno magyarországi recepciójával kapcsolatos tanulmányai.
(A kép forrása: Szegedi Egyetemi Almanach, szerző: SZTE EK)