Nemzeti Sírhelyek


Eperjessy Kálmán (Eperjesy Kálmán)

Rövid leírás

Eperjessy Kálmán (Eperjesy Kálmán)

 

A Makói Állami Gimnázium r. tanára (1920–1928; itt két évig József Attila osztályfőnöke is volt!); közben a bécsi levéltár vendégkutatója (1927–1928). A Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola, ill. a Szegedi Pedagógiai Főiskola Történettudományi Köre, ill. Történelem Tanszéke tanszékvezető r. tanára (1928–1949), tanszékvezető főiskolai tanára (1950–1957) és a Főiskola c. igazgatója (1943–1945), igazgatója (1945–1949). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1929–1939), c. ny. rk. tanára (1939–1949). Az Országos Polgári Iskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagja (1945–1949). A Csanádvármegyei Könyvtár szerkesztője (I–XLIV. köt., 1925–1948).

Középkori és újkori magyarországi település- és gazdaságtörténettel, Makó és Szeged városok környéke helytörténetével foglalkozott. Történelemtanárként fedezte fel a térképek felbecsülhetetlen településtörténeti jelentőségét. A Bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként számos, addig ismeretlen magyarországi, ill. Magyarországgal foglalkozó térképet fedezett fel. Tanulmányai (Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban, 1928) új irányt adtak a magyarországi településtörténeti kutatásoknak, ugyanakkor elsőként vizsgálta bizonyos speciális térképek (pl. hajózási térképek, folyószabályozási térképek) és látképek forrásértékét. Forráskiadói tevékenysége egész munkásságát elkísérte: alapvető jelentőségű forrástanulmányokat közölt az első, II. József-féle országleírásról és népszámlálásról. Élete utolsó évtizedében két – az alföldi falvak és mezővárosok társadalomtörténetét bemutató – alapvető jelentőségű monográfiában összegezte tudományos pályafutása eredményeit (A magyar falu története, 1965 és Városaink múltja és jelene, 1977).

(A kép forrása: Szegedi Egyetem Könyvtára)