Rövid leírás
Pécskán (1875–1877), Csanádapácán (1877–1878), Battonyán (1878), Szeged-Rókuson (1878–1880), Törökbecsén (1880–1881), Apátfalván (1881–1882), Szőregen (1882–1885), Palotán (1885–1886), Kovácsházán és Csókán (1886–1891), Magyarszentmártonban (1891–1892), Németeleméren káplán (1892–1894), Csanádpalotán plébános (1894–1914), nyugdíjazása után Szegeden telepedett le (1914-től).
Papi pályájának állomáshelyein, a Dél-Alföldön, felbecsülhetetlen értékű néprajzi gyűjtőmunkát végzett, pótolhatatlan értékű szellemi néprajzi anyagot mentett meg. Az addig elsősorban tündérmesét, régies balladát, lírai dalt figyelő népköltési gyűjtést számos új műfajjal (pl. hiedelemtörténetek, vallásos mondák, katonaénekek, betyárballadák stb.) gazdagította. Elsőként ismerte fel a folklórelőadó egyéniségeknek a hagyományban betöltött szerepét. Tanulmányaiban a magyar mitológia rekonstruálására törekedett. Kéziratos hagyatékát a Magyar Néprajzi Múzeum és a szegedi Somogyi Könyvtár őrzi.