Rövid leírás
Kilencévesen, a Magyar Rádió olimpiai közvetítései hatására határozta el, hogy sportoló lesz. A Ferencvárosi Torna Clubban kezdett úszni, ahol edzője Sárosi Imre volt. Első felnőtt magyar bajnokságát 1940-ben nyerte. A második világháború alatt zsidó származása miatt nem versenyezhetett.
1845-ben tért vissza a versenysportba, 1947-ben első nőként úszott 200 métert pillangó kartempókkal (ekkor még nem létezett hivatalosan pillangóúszó versenyszám, a közönség Pillangókisasszonynak nevezte).
1948-ban hetekig betegség hátráltatta a felkészülésben. Az olimpián 200 méter mellen negyedik, a gyorsváltóval ötödik volt. 1951-ben a főiskolai vb-n ötször állhatott a dobogó tetejére. A következő évben az olimpián, 200 mellen első, 400 méter gyorson hatodik lett. 1956-ban 200 méter mellen ezüstérmet nyert az olimpián. 1960-ban befejezte úszókarrierjét, mivel a rendszer nem engedte, hogy férjével egyszerre utazzanak ki a római olimpiára.
Gyógyszerészi, majd 1965-ben a TF-en szakedzői diplomát szerzett. Többek között az FTC utánpótlásedzője volt. 1969-től 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében dolgozott. Több sikeres könyvet jelentetett meg, „Sírni csak a győztesnek szabad” című művét.
A Nemzet Sportolója, Floridában beiktatták az úszósport halhatatlanjai közé.