Rövid leírás
1938 októberében vonult be, majd a 25. gyalogezred szakaszvezetőjeként vett részt az 1944 május 6-16 közötti súlyos védelmi harcokban. Május elején Kolomeánál egy igen fontos magaslatért (Hlubok?) raját személyes példaadással és hatalmas lendülettel vezette.
Több kisebb ellenséges csoportot kézigránáttal küzdött le. Egy golyószóró fészket közelharcban, szuronyrohammal foglalt el, és zsákmányolta a tűzkész golyószórót.
A következő napok megújuló támadásai során volt olyan éjszaka, hogy öt rohamot vertek vissza. Május 9-én amikor századának valamennyi tisztje és tiszthelyettese megsebesült, a századparancsnokságot öntevékenyen átvette. Az ellentámadásuk az intenzív aknatűz miatt nem tudott kibontakozni, és vissza kellett vonulniuk, de az kibontakozó túlerejű ellenség támadását nemcsak visszavetette, hanem az ellenséget teljesen meg is semmisítette.
Két sebesült társát visszahozta, és golyószórójával fedezte a visszavonulást.
Egyik vállalkozása során nyakán szilánktól sebesült, de a kötözőhelyről visszaszökött alakulatához. A harccsoportban mindenki ismerte elszánt bátorságát, mellyel új erőt öntött bajtársaiba.
Május 16-án erős támadást kapott a 42 főre olvadt százada, a harc során bal lába olyan súlyosan sérült, hogy azt később amputálni kellett. Eszméletvesztéséig azonban vezette a küzdelmet.
Háború után a társaihoz hasonló nehézségekkel kellett szembesülnie, majd portásként sikerült elhelyezkednie.