Rövid leírás
Egyetemi évei alatt kezdett esztétikai és kritikai cikkeket írni a Fővárosi Lapokba (1885. Madách lyrai költészete, 1886., 1888. könyvismertetések stb.); a Vasárnapi Ujságba (1886. Bajza emlékezete); majd az Uj Nemzedék és a Tolnai-féle Irodalom c. folyóiratokba; 1888–90. a Pesti Napló belmunkatársa volt és a lapba tárcákat, színbírálatokat és könyvismertetéseket írt (1888. 302. sz. Balázs Sándorról, 1889. 6. sz. Költészet és tudomány); a Magyar Hirlapba (1891. 153. sz. A poetika forradalmárai, 203. sz. A Tragédia vitája); az Egyetemes Philologiai Közlönybe (1891. Szemere Pál, 1892. A komikum 1888. A magyar stilről). Az Athenaeum kis Lexikonának is főmunkatársa volt. Budapesten szerzett tanári diplomát. 1888 és 1890 között belső munkatársa volt a Pesti Naplónak. 1890-től a Székesfehérvári Állami Főreáliskola tanára, 1906-tól pedig az intézmény igazgatója lett, 1921 februárjában vonult nyugdíjba. 1899-ben Wolff családi nevét Kelemenre változtatta. Több esztétikai és irodalomtörténeti értekezését is publikálták szakfolyóiratok. Foglalkozott tankönyvírással és szótárszerkesztéssel is. Székesfehérváron hunyt el.