Rövid leírás
Az esztergomi líceumban a görög–latin nyelv r. tanára (1881–1884), a szemináriumban a teológia r. tanára (1883–1904) és a líceum ún. spirituálisa (1890–1904). A Katolikus Néppárt alapító tagja (1894), jelöltjeként a vágvecsei választókerület országgyűlési képviselőjelöltje (1896), a Regnum Marianum vezetője (1903-tól). A budapesti tudományegyetem Hittudományi Karán a dogmatika ny. r. tanára és az egyetemi templom hitszónoka (1904–1905). Székesfehérvári megyéspüspök (1905–1927; kinevezték: 1905. okt. 17.; X. Pius pápa megerősítette: 1905. dec. 11.; Rómában felszentelték: 1905. dec. 21.; elfoglalta székét: 1906. jan. 21.), e tisztében a Főrendiház (1905–1918), majd a Felsőház tagja (1927). A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával nemzetgyűlési képviselő (Székesfehérvár, 1920–1922), rövid ideig a párt elnöke is (1920–1921). A Szent István Akadémia alapító tagja (t.: 1915). A Kisfaludy Társaság tagja (t.: 1926).
Legjelentősebb gyakorlati alkotása a Farkas Edit által megalapított Szociális Missziótársulat (megalakult: 1908. nov. 19-én). Tagjai Jézus Krisztus szociális királyságának megvalósulásáért dolgoztak, mint a hivatásos szociális munkások egyházi és társadalmi szervezete. A társulat Prohászka kezdeményezésére árvaházakat tartott fenn, börtönpasztorációval foglalkozott, megszervezte a fővárosba került cselédlányok lelki vezetését, nővédelmi szervezeteket működtetett. A szervezet beltagjai szerzetesi fegyelemben éltek, kültagjai, általában arisztokrata hölgyek társadalmi befolyásukat állították a társulat szolgálatába. Prohászka hatásában Pázmány Péterrel összehasonlítható szónok, teoretikus és lelki író volt, az eucharisztia és Jézus Krisztus iránti mélységes áhítata a 20. századi nagy misztikusai közé állítja.
Mivel X. Pius pápa az ún. modernizmust hivatalból üldözendőnek bélyegezte Prohászkának két írását és egy, az egyházi vagyonkezelés reformjának szükségességét hirdető karácsonyi hírlapi cikkét (Több békességet!, 1910) az illetékes kongregáció indexre tette (1911. jún.). Különösen fájdalmas volt számára a kongregációnak az a véleménye, hogy a Több békességet! cikk a szocialistákat támogatja, mivel egyfajta szellemi kommunizmust hirdetett meg. A történtek komoly önvizsgálatra késztették: nagy alázattal visszavonta megbírált írásait, azonban továbbra is hirdette az egyház megújulását és vállalta a párbeszédet a modern tudományokkal és a művészetekkel.
A világháború által felszínre hozott társadalmi feszültségek megoldására a kommunistákhoz hasonlóan földreformot (a frontkatonák földhöz juttatása) és politikai reformokat (választójog) sürgetett. Később azonban felismerte az új rendszer erkölcstelenségét, ill. elhatárolódott antiklerikalizmusától. A „dicsőséges ellenforradalommal” hatalomra jutó Horthy Miklós kormányzóval rokonszenvezett, de a miniszterelnökségre való felkérését elutasította, ugyanakkor szembehelyezkedett a Habsburg-restaurációval, IV. Károly hazatérési kísérleteivel is. Tevőlegesen részt kívánt venni egy új keresztény magyar állam építésében, nemsokára azonban csalódott a magát keresztény kurzusnak nevező új rendből, amely szerinte csak nevében és jelszavaiban volt az. Politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatást gyakorolt. A zsidóságot és nézeteit nem faji vagy vallási, hanem szociális alapon ítélte el, a zsidóság nála a kereszténységet kiszorítani igyekvő, idegen hatalom. Írásaiban gyakran használt olyan metaforákat, amelyeket később szélsőjobboldali lapok szívesen átvettek (sőt bizonyos nemzetiszocialista körökben Prohászkára divatos lett hivatkozni, anélkül, hogy a nyilas újságírók értették volna a püspök szociális érzékenységét). Prohászka már az összeomlás után hirdette a numerus clausust (1918-tól), a magyarság harcát a zsidóság és a liberalizmus ellen nemzeti önvédelemnek tartotta, amelynek az a célja, hogy bizonyos hivatalok betöltésénél a keresztény nemzeti középrétegek előnyt élvezhessenek (nála szerepel először a hungarizmus fogalma: az általa megalkotott fogalom azonban a liberalizmus ellentéte, egyfajta pozitív nemzeti ideológia volt). Munkássága hozzájárult a liberális Magyarország és a keresztény nemzeti Magyarország közötti szakadék elmélyüléséhez, bizonyos nézetei pedig, gyakran összefüggéseikből egyoldalúan és erőszakosan kiragadva a szélsőjobboldal által napjainkig is állandó újrahasznosításra kerülnek.
(A kép forrása: https://turul.info/napok/prohaszka)