Rövid leírás
Teleki József történetíró, református főgondnok, Erdély kormányzója, a Magyar Tudományos Akadémia társalapítója és első elnöke (1830-1855).
Teleki József id. Teleki László és Teleki Mária gyermekeként született Pesten, 1790. október 24-én. Elemi tanulmányait otthon folytathatta édesapja körében, aki a modern magyar pedagógiai gondolkodás és szakírás egyik úttörő alakja volt. Gimnáziumi éveit aztán a kolozsvári református kollégiumban töltötte, majd 1806-ban visszatért Pestre, hogy elkezdhesse egyetemi tanulmányait. Jogi stúdiumainak befejezését követően két éves Pest megyében végzett törvényhatósági gyakorlat következett, majd húsz évesen a budai kir. helytartóság szolgálatba lépett. 1812-ben azonban felfüggesztve állami szolgálatát – nagyapjához és édesapjához hasonlóan – külföldi tanulmányútra indult. Ennek során először két évre a híres göttingeni egyetem hallgatója lett, majd nyugat-európai körutat tett.
Teleki 1815-ben tért haza és tért vissza közigazgatási pályájára, ahol aztán gyorsan haladt előre: 1818-ban a Helytartótanács titkára, 1824-ben a kir. tábla bírája, 1827-ben csanádi, 1830-ban szabolcsi főispán lett. 1832-ben további előrelépést jelentett, hogy a magyar kir. udvari kancellária tanácsosaként Bécsbe került. Az 1840. évi országgyűlés koronaőrré választotta, majd az uralkodó Erdély kormányzójává nevezte ki. 1842-től 1848. május 30-ig állt az erdélyi kormányszerv élén. Bár udvarhű főnemesnek számított, ez nem akadályozta meg abban, hogy kormányzóként a polgári átalakulást sürgető ellenzéket támogassa. Azzal, hogy a bécsi udvar időhúzó politikáját megelégelve saját hatáskörében összehívta 1848. május 29-re, Kolozsvárra az erdélyi országgyűlést, elévülhetetlen érdemet szerzett abban, hogy Magyarország és Erdély Uniója létrejött. Az unió-országgyűlésen hozott törvényeket pedig királyi jóváhagyás nélkül hirdette ki. A szabadságharcban már nem vállalt kormányzati szerepet, az aktív állami szolgálattól és politizálástól visszavonulva élt Nógrád megyei sziráki kastélyában, ahonnan leginkább már csak az akadémiai ülések miatt utazott Pestre.
Az akadémia, illetve ahogy akkor hívták a Magyar Tudós Társaság gróf Teleki József életének és működésének egyik legfontosabb színtere volt. Alapításának ügye az ő esetében tulajdonképpen atyai örökségnek számított, hiszen édesapja, Teleki László volt az egyik első kezdeményezője ennek, még jóval Széchenyi 1825-ben megtett nevezetes országgyűlési felajánlása előtt. Miután a felajánlást és az akadémia megalapítását 1827-ben törvénybe iktatták, létre kellett hozni az új nemzeti intézmény szervezetét. Az előkészítéssel, azaz a társaság alapszabályának kidolgozásával megbízott választmány élére a nádor Teleki Józsefet nevezte ki (1828). Ekkor már ő és családja is (törvénybe foglaltan) az akadémia alapítói közé számított, amely egy jelentős adománynak volt köszönhető. Teleki ugyanis 1826-ban maga, mostohaanyja és testvérei nevében felajánlotta édesapja híres, 25 ezer kötetes könyvtárát a felállítandó „Magyar Tudományos Intézetnek”, tulajdonképpen megalapítva ezzel az Akadémiai Könyvtárat. A Tudós Társaság működési szabályainak kidolgozása után 1830. november 17-én sor kerülhetett az alakuló ülésre, ahol Telekit elnökké választották. Az akadémiát negyedszázadon keresztül, egészen haláláig irányította. Mindvégig szívügye volt annak fejlesztése, amit jól mutat, hogy még a nagy alapító adomány után is többször gyarapította az akadémia könyvtárának gyűjteményeit. Ezeken túl jelentős pénzösszeget hagyott az Akadémiai Könyvtár fejlesztésére és a Társaság történettudományi osztályának céljaira, mi több: végrendelete útján egy alapítványt hozott létre egy évenkénti drámai jutalomra, amellyel a magyar drámairodalom gazdagodását, fejlődését kívánta elősegíteni. Az ún. Teleki-jutalmat, drámai díjat 1857-től kezdve hat évtizeden keresztül adták a legjobb vígjáték és szomorújáték szerzőinek.
Teleki József nemcsak tudományszervezőként vált jelentőssé, hanem tudósként is maradandót alkotott A Hunyadiak kora Magyarországon címet viselő monumentális sorozatával.
Teleki családja számos tagjához hasonlóan vezető szerepet vállalt egyháza közéletében is. Még csak 28 éves volt, amikor a református egyház pesti kerületének algondnokává választották, majd később, 1824-ben a Tiszamelléki Református Egyházkerület és a Sárospataki Református Kollégium főgondnoka lett.
Gróf Teleki József 1855. február 15-én hunyt el Pesten, a Nógrád megyei Szirákon, a családi kriptába temették.