Rövid leírás
Teleki László a reformkor meghatározó személyisége, az Ellenzéki Kör elnöke, az 1848-49-es szabadságharc párizsi követe, a magyar emigráció egyik vezetője, a dunai népek együttműködésének első magyarországi megfogalmazója volt.
Pesten született, gyermekkorát a Nógrád vármegyei Szirákon töltötte a hazánk történetében sok hírességet adó széki gróf Teleki család birtokán. Gyámja féltestvére, Teleki József, a későbbi akadémiai elnök és erdélyi kormányzó volt. 1828-30 között a sárospataki református kollégium diákjaként jogot tanult. 1840-től aktívan politizált, ettől az évtől Pozsonyban a magyar országgyűlés felsőtábláján a főrendi ellenzék egyik legbátrabb tagjának számított. Vezető szerepet játszott a reformerek számos kezdeményezésében: a magyarországi ipar védelmére létrehozott Védegylet alelnöke, majd az Ellenzéki Nyilatkozatot szerkesztő bizottság tagja lett.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején elsők között ismerte fel a nemzetközi szempontok politikát meghatározó szerepét, ezért Batthyány miniszterelnök Párizsba küldte azzal a feladattal, hogy a francia köztársaság kormányánál képviselje a Habsburg Birodalomtól függetlenedő magyar diplomáciát. 1849. május 14-én Teleki levelet írt Kossuth Lajos kormányzó-elnökhöz, melyben a nemzetiségi kérdés megoldására tett javaslatot: koncepciója szerint egy föderatív alapon átszervezett Magyarország vált volna egy később létrehozandó dunai konföderáció központjává, melynek további tagjai a román fejedelemségek, Szerbia, Bulgária, Csehország és Morvaország lettek volna.
1859-ben szerveződött meg Párizsban a szabadságharc utáni magyar politikai emigráció vezető szerve, a Magyar Nemzeti Igazgatóság, amelynek Kossuth Lajos és Klapka György mellett Teleki László is tagja volt, a szervezet célja egy esetleges újabb magyar felkelés kirobbantása volt az osztrákok ellen. Hazatérése után az ország egyik legnépszerűbb politikusa, aki az 1861-i országgyűlés képviselőjelöltjeként az abonyi választókerületben lett megválasztott képviselő.
Teleki László a politikai viták során az emigráció radikális álláspontját képviselte, azaz a ’48-as állapotokat tekintette kiindulópontnak, így elutasított bármiféle alkut Ausztriával. Deák Ferenc Felirati Pártjával szemben Teleki a Határozati Pártba tömörítette híveit, mely Ferenc József királyságát még csak elvi alapon sem volt hajlandó elfogadni. Bár a képviselők többsége kezdetben az ő álláspontját fogadta el, később elszigetelődött, és saját pártján belül is egyre többen a Béccsel való kompromisszumban látták a perspektívát. Mindez döntő szerepet játszhatott Teleki László öngyilkosságában. A Kegyenc című dráma szerzőjét a nemzet nagy halottjaként búcsúztatta a mintegy százezres tömeg, Pest és Szirák között a családi sírboltba vezető úton minden község ki volt világítva, az emberek gyászlobogókkal és fáklyákkal várták Teleki hamvait.