Rövid leírás
Az olasz származású Chiovini család sarja volt, családtagjai között sok művész található. A festő nagyapja, Chiovini (Egri) Antal 1848-as forradalmár. Chiovini Ferenc nagyapja később innen az Alföldre, Besenyszögre költözött. Chiovini Ferenc gyermekkori falusi élményei a művészetére is kihatottak, már kamaszkorában szívesen rajzolgatott. Családja 1914-ben átköltözött Tiszapüspökibe. Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1917 májusában az olasz frontra került, vázlatfüzetében megörökítette a katonaélet mindennapjait. 1924-től a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán olyan neves tanárai voltak, mint Balló Ede, vagy Rudnay Gyula. Nyaranta Vágó Pál művésztelepén dolgozott Jászapátiban. 1925-ben szülőfalujában tűz pusztított, melyet festményen ábrázolt, ezen munkájával 1926-tól tagságot, majd 1936 törzstagságot nyert a Szolnoki művésztelepre. Az 1930-as években olajfesték helyett temperát használt alkotásaihoz. 1935-1936 között a Római Magyar Akadémia freskófestő szakán végzett tanulmányokat mint ösztöndíjas; kiállításán III. Viktor Emánuel olasz király is megfordult. Ferrazzi mestertől freskófestést is tanul, aki elismerően nyilatkozott róla.
A második világháború viharai alatt elhagyni kényszerült Szolnokot és 1944-ben Tiszapüspökiből költözött vissza a kifosztott művésztelepre. 1945-ben a Művésztelep újjáépítési munkáinak ellenőrzésére és irányítására létrehozott háromtagú Építés és Közmunkaügyi Igazgatóság főfelügyelője lett,[1] melynek tagjaként a második világháborúban jelentős károkat szenvedett Művésztelep helyreállításán dolgozott.[2]
A festészet mellett foglalkoztatta a közélet, alapító tagja volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, de az irodalom és festészet kapcsolatáról és gyakorta vitatkozott Móricz Zsigmonddal.
Egészen élete végéig járt Besenyszög és Szolnok határába, ahol farostlemezre készítette el impresszóit, melyekből töltekezett a műtermében festett nagyméretű képek készítéséhez. Ebben az időszakban stílusa letisztult, gyakran monumentálissá vált.