Rövid leírás
Az Állatorvosi Főiskola Kórbonctani Tanszéke gyakornoka (1902–1903), tanársegéde (1903–1904), Belgyógyászati Tanszéke tanársegéde (1905–1908); közben a Földművelésügyi Minisztériumban Hutӱra Ferenc munkatársa (1907), a Főiskola Járványtani Laboratóriumának alapító vezetője (1908–1912). A Phylaxia Szérumtermelő Rt., ill. a Phylaxia Oltóanyagtermelő Rt. alapító igazgatója (1912–1948) állat-egészségügyi főfelügyelői (1921–1924), gazdasági főtanácsosi rangban (1924-től). Az I. világháborúban katonai állatorvosi szolgálatot teljesített (1914–1916). A Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet műszaki vezetője (1948–1952), az MTA Állat-egészségügyi Kutató Intézete igazgatóhelyettese és a Higiéniai Osztály osztályvezető tud. főmunkatársa (1952–1958), nyugdíjas tud. tanácsadója (1958-tól). Az Állatorvosi Főiskolán, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdasági és Állatorvosi Osztályán a sertésbetegségek magántanára (1924–1937), c. ny. rk. tanára (1937–1950), az Állatorvos-tudományi Egyetem (ÁOTE) c. egy. tanára (1975-től).
Fertőző sertésbetegségekkel, elsősorban a sertéspestis vizsgálatával foglalkozott. Hutӱra Ferenccel együtt kidolgozta a sertéspestis elleni szérumot, Európában elsőként állítottak elő nagy mennyiségben ilyen oltóanyagot. A világon elsőként írta le a sertés rosszindulatú vizenyőjét, amit róla Köves-féle betegségnek neveztek el. Nemzetközileg is új megállapításokat tett a sertésorbánccal, a lépfenével, a malacok paratífuszával, a veszettséggel, valamint a száj- és körömfájással kapcsolatban is. A II. világháború után Budapest lakossága tífusz elleni védőoltásának irányítója.
(A kép forrása: http://konyvtar.univet.hu/panteon/reszletek.php?id=161&kereses=nev)
Irodalom
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben tartott búcsúztatása után hamvait a tótfalui katolikus temetőben, családi sírboltban helyezték el.