Rövid leírás
1900. március 21-én született Debrecenben. 1926-ban diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetemen belgyógyász – szakorvos szakon. 1927-től dolgozott Budafokon. 1944-től a Plébánia utcában lévő házának rendelőjében kezelte a betegeket. Budapest ostroma idején öt gyermekével és várandós feleségével a budafoki tüdőszanatórium légópincéjébe költözött, ahol az ott tartózkodókon kívül ellátta az utcáról odavitt civileket és a szembenálló felek katonáit is.
A szegények orvosaként tartották számon. 1949-ig fontos pozíciókat töltött be a budafoki református gyülekezetben. 1950-ben a Budafoki SZTK-ban lett belgyógyász főorvos.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején részt vett a helyi Forradalmi Bizottság testületének felállításában. Nagy szerepet játszott abban, hogy Budafokon nem volt vérontás a forradalom napjaiban.
1957-ben a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” vádjával letartóztatták elsőrendű vádlottként. A hamis tanúkat is felvonultató koncepciós per végén életfogytiglani börtönbüntetésre, 10 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A büntetés végrehajtására a váci börtönben került sor. Börtönévei alatt is gyakorolta orvosi hivatását. Ezen időszak következményeként infarktust kapott, valamint rákos és leukémiás lett. 1963-as szabadulását követően a KISTEXT-nél lett üzemorvos, ugyanakkor 1975-ig még megfigyelték.
1977. július 23-án hunyt el. Budafokon emlékét az egykori lakóháza helyén álló, róla elnevezett park és a budafoki Tüdőgondozó és Pszichiátriai, Addiktológiai Gondozó épületének falán elhelyezett emléktábla őrzi.