Rövid leírás
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) ún. nem állami elemi iskolai ügyosztályának tisztviselője, (1910–1920), a költségvetési ügyosztály vezetője (1920–1925), egyúttal az elnöki ügyosztály helyettes vezetője (1921–1925), majd minisztériumi osztálytanácsosi rangban a tudománypolitikai ügyosztály vezetője (1925–1930). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán (1918–1930) és a budapesti tudományegyetemi Közgazdaság-tudományi Karon az államszámviteltan mb. előadója (1921–1930). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar közigazgatási és pénzügyi jog ny. r. tanára (1930–1945); közben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1937–1938).
A magyar közigazgatás-tudomány és tudománypolitika kiemelkedő személyisége, a modern magyar közigazgatás-tudomány egyik megalapítója. Pályája elején a költségvetés és a tizedes rendszer kérdéseivel, később elsősorban tudománypolitikai és közigazgatási kérdésekkel foglalkozott. Elképzeléseit az általa megszervezett Magyar Közigazgatás-tudományi Intézetben dolgozta ki. Szorgalmazta a közigazgatás kérdéseinek a tényeken alapuló és a modern szervezéselmélet eredményeinek figyelembevételével történő vizsgálatát. Kutatásai elsősorban a szervezeti megoldásokra irányultak, és nem foglalkoztak azok politikai összefüggéseivel. Az erőteljes állami centralizáció híve volt. Eszméinek gyakorlati megvalósítása érdekében a Tatai járásban népfőiskolát szervezett, és helytörténeti anyagot is gyűjtött (1938-tól).
Irodalom
Feleségével, Techert Margittal, a szovjet front elől menekülve, 1944-ben Tatára, majd Héregre, az erdészházba költöztek. A bevonuló szovjet katonák elhurcoltak néhány asszonyt, majd megígérték, hogy a filozófus asszony Techert Margitért még visszajönnek. Magyary Zoltán ezt nem várta meg: előbb feleségével, majd magával is végzett. Héregen, az erdészház előtti tisztáson kopjafa őrzi emléküket. A tatai Környei út Temetőben, közös sírban nyugszanak.