Rövid leírás
Egyéves önkéntesi szolgálatának letöltése után tartalékos hadnaggyá nevezték ki a kassai 9. honvéd gyalog féldandár 1. zászlóaljához (1885), katonai szolgálatra jelentkezett, tényleges tiszti állományba helyezték a kassai 9. honvéd gyalogezrednél (1888–1897), I. osztályú századosként átkerült a vezérkari testületbe (1897. máj. 1.), a Honvédelmi Minisztériumban (HM) szolgált (1897–1904). Csapatszolgálatot teljesített a besztercebányai 16. honvéd gyalogezrednél, majd a kassai III. honvédkerületi parancsnokság vezérkari főnöke (1904–1906), a honvéd felsőbb tiszti tanfolyam r. tanára (1906–1910), a miskolci 10. honvéd gyalogezred parancsnoka (1911. máj. 1.-jétől) és a honvéd törzstiszti tanfolyam parancsnoka (1913–1914). Az I. világháborúban dandárparancsnok (1914-től), vezérőrnaggyá (1914. aug. 1.), altábornaggyá nevezték ki (1917. aug. 1.); különösen kitűnt a Doberdón vívott harcokban (vitézi rangját és nemesi előnevét is innen kapta). A kassai VI. hadtest parancsnoka (1917–1918). Az összeomlás után a Hadilevéltár munkatársa (1918. nov.–1919. jan.), nyugállományba helyezték (1919. jan.).
Kiemelkedő katonai szakíróként, hadtörténettel foglalkozott. A magyar nemzet hadtörténelme című 24 kötetes műve, a magyar hadtörténetírás egyik legnagyobb teljesítménye (1928–1942). Az MTA Hadtörténelmi Bizottság ún. segédtagja (1911–1945). A Magyar Történelmi Társaság r. tagja. A Magyar Katonai Írók Egyesületének elnöke.
(A kép forrása: ujkor.hu)