Rövid leírás
A Magyar Országos Levéltár (MOL) gyakornoka, levéltáros tisztje, majd fogalmazója (1903–1914), az I. világháborúban tüzértisztként frontszolgálatot teljesített. A debreceni Tisza István Tudományegyetemen a magyar alkotmány- és jogtörténet ny. rk. (1914–1917), ny. r. tanára (1917–1927); közben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1925–1926). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a magyar alkotmány- és jogtörténet ny. r. tanára (1927–1938); közben itt is a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1934–1935; szabadságolták: 1937, majd nyugdíjazták: 1938). Körmenden, a herceg Batthyány-Strattmann család levéltárosa. (1938–1944).
Város-, jog- és művelődéstörténettel, genealógiával foglalkozott. Feldolgozta és közzétette több családi és városi levéltár anyagát (pl.: Bártfa, Gönc, Eger stb.). Alapvetően új eredményeket ért el a városi polgárjog kialakulásának vizsgálata, a magyar könyvkultúra és nyomdászat múltjának feltárása terén. Részletesen elemezte a Mossóczy Zakariás és Telegdy Miklós által a XVI. században összegyűjtött törvénygyűjteményt, a Corpus Jurist és annak művelődéstörténeti jelentőségét. Különösen értékes forráskiadó tevékenysége, az általa mintaszerűen gondozott és kísérőtanulmányokkal ellátott kiadványok a magyar várostörténet és a magyar genealógia megkerülhetetlen dokumentumai. Élete utolsó alkotó korszakában Veszprém és Zala megyei helytörténeti dolgozatokat jegyzett. Politikusként mind az országos, mind a helyi közélet aktív résztvevője. Az összeomlás után, a Párizs környéki békediktátumok idején több politikailag motivált munkát írt a felvidéki szlovákság történetéről és a Felvidékre beszivárgott szláv néptöredékekről.