Rövid leírás
1946-ban érettségizett a fővárosi piarista gimnáziumban. 1947 és 1951 között az ELTE Jogtudományi Karának hallgatója volt. 1951 májusában kizárták az egyetemről, júniusban pedig családjával együtt Zsákára telepítették ki. 1951 szeptemberétől 1952 júniusáig munkaszolgálatosként teljesített katonai szolgálatot. Leszerelését követően ács és átképzős volt a 43. sz. ÁÉV baji laktanya építésén. 1953 januárjában szakmunkás vizsgát tett. 1957 februárjában elkezdhette tanulmányai befejezését, márciusban megszerezte a jogi doktori címet. 1957-től 1968-ig állami vállalatoknál volt jogász, 1958 és 1983 között pedig ügyvéd.
1983-tól a Miskolci Egyetem Jogelméleti – Jogtörténeti Intézetében adjunktus, 1984-től a jogtudományok kandidátusa. 1985-től intézetvezető docens, majd 1990-től egyetemi tanár és a Miskolci ÁJK doktori Iskolájának vezetője. 1989-ben a Magyar Piarista Diákszövetség alapítója, majd 1992-ig első elnöke. 1989 és 1998 között alkotmánybíró volt. 1993 és 2014 között a Magyar Katolikus Lexikon munkatársa volt. 1994-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara szervezőbizottságának vezetője, majd 1995 és 2000 között a Kar dékánja volt. 1993-tól az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagja volt, majd 1992 és 1998 között a Velencei Bizottságban volt magyar delegátus. 1999 és 2005 között a Nemzeti Kegyeleti Bizottság tagja, 2005 és 2015 között pedig a Nemzeti Kegyeleti Bizottság, majd a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese volt.