A megemlékezés koszorúit elhelyezte Leskó László Tamás katonai attasé és Illésfalvi Péter hadtörténész; Ohrné Bedő Csilla az egykori állíttató, Nagy Kálmán unokája; Pap József az emlékmű egykori tervezője, Pap Dezső fia; ifj. Pakulár George a romániai Szilágyperecsenről; Jankósik András hősi halott unokája, továbbá a budapesti Nemzeti Örökség Intézete, a párkányi Memorie Patrum Egyesület, a felvidéki Sine Metu Egyesület, a rimaszombati Bástya Egyesület, a Magyar Szövetség Rimaszombati Járási Elnöksége, Vattay Antal Magyar Huszár Alapítvány, a budapesti Barátok a hősökért, a budapesti Magyar Csodaszarvas Egyesület, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, a budakeszii katonai hagyományőrző egyesület, az ipolyszakállosi Ipoly-mente hagyományőrzők, Gömörpéterfala lakói nevében, a rimaszombati 503-as Tompa Mihály Örekgcserkész Klub, a rimaszombati Pósa Lajos Társaság, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Csemadok Nemesradnóti Alapszervezete és a Rákóczi Szövetség Gömörben képviselői. Díszőrséget álltak hat lóval az ózdi Gömöri Lovas Hagyományőrzők és a rimaszombati 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat tagjai. Közreműködött az Andrássy Dénes férfikar.

Az eredeti rimaszombati II. világháborús huszáremlékművet 1943. október 6-án avatták fel Szabatka-pusztán, a huszárlaktanya udvarán, alsópokorágyi kövekből emelve a Donnál hősi halált halt huszárok emlékére. Az emlékmű a történelem viharait is túlélte, és az elmúlt három évtizedben csendes megemlékezések helyszíneként szolgált. Miközben a területet a Szlovák Földalap elkobozta.

2025 nyarán a párkányi Memoriae Patrum Egyesület kezdeményezésére lebontották, helyette pedig a kicsinyített mását kívánták elhelyezni a köztemetőben. A döntés széles körű megdöbbenést és ellenállást váltott ki, amely példás összefogást hívott életre. Az újjáépítettés mellett döntöttek az alsópokorágyi református temetőben. A kivitelezéssel az Orosz Örs vezette Sine Metu Egyesületet bízták meg. A támogatókat meggyőzve, az emlékművet az eredeti tervrajz alapján rekonstruálták.

Az újjászületett emlékmű ma így már nemcsak a hősök áldozatára figyelmeztető felkiáltójel, hanem az utókor közös felelősségének jelképe is. A múlt emléke csak akkor maradhat élő, ha méltó gondossággal őrizzük és adjuk tovább a következő nemzedékeknek.

Fotó: felvidek.ma

A képgaléria a felvidek.ma oldalon itt  megtekinthető.