Dr. Steinberger Sarolta (1875–1966) első, magyar egyetemen végezett orvosnőt 1900. november 3-án avatták orvossá a Budapesti Egyetem Orvoskarán (három évvel azután, hogy Hugonnai Vilma orvosnőt avatták, miután megvédte a Zürichben szerzett diplomáját). A Kozma utcai zsidó temetőben lévő sírja az évek alatt romos állapotba került. Ezt nemrégiben egy győri, örökségvédelemmel foglalkozó csoport jelezte a Semmelweis Egyetemnek, és azt is, hogy a Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nemzeti sírhellyé nyilvánítja. Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora a Semmelweis Egyetem Alapítványt bízta meg a sír felújíttatásával. A hantot és környezetét ennek keretében rendbe tették és egy márványtáblát is elhelyeztek az egyetem nevében.

Dr. Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem klinikai rektorhelyettese a sírnál emlékezve kiemelte:

Steinberger Sarolta Hugonnai Vilmával, az első magyar orvosnővel és Légrády Erzsébettel, az első magyar gyógyszerésznővel együtt a Semmelweis-polgárok számára nem pusztán történelmi személyek, hanem olyan alakok, akiknek nagysága és tevékenysége a mai napig formálja egyetemi identitásunkat. A több mint 250 éves Semmelweis Egyetem ugyanis a hozzájuk hasonlók helytállásának, elszántságának és alázatának köszönhetően vált mára hazánk és a régiónk legjobb egyetemévé és legnagyobb betegellátójává.

A rektorhelyettes hangsúlyozta: akkori egyedüli női hallgatóként Steinberger Saroltának meg kellett küzdenie professzorai és hallgatótársai elismeréséért, melyben derekasan helytállt, és egész életét a hivatásának szentelte. Az egyetem dr. Tauffer Vilmos által vezetett szülészeti és nőgyógyászati klinikáján helyezkedett el. Küzdött azért, hogy hozzá hasonlóan minél több nő érvényesülhessen a választott szakmájában, és cikksorozatot is közzétett az Orvosi Hetilapban az orvosnők történetéről. Mégsem tudott tudásának és tehetségének megfelelően előrébb jutni pályáján: csak 20 év után nevezték ki osztályvezető főorvossá az Országos Társadalombiztosító Intézetben. A ’40-es években zsidó származása miatt abba kellett hagynia hivatásának gyakorlását, a második világháború után pedig teljes visszavonultságban élt 1966-ban bekövetkezett haláláig. Dr. Szabó Attila hozzátette: 

„A most nálunk tanuló hallgatók közel 70 százaléka nő, ahogy a hazánkban dolgozó orvosok között is többségben vannak a nők. Ők mind Steinberger Sarolta nyomában járnak, neki köszönhető, hogy ma már egyetlen lánynak sem kell feladnia az álmát, ha doktornő vagy gyógyító szeretne lenni.”

A születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, valamint Bóka Dalma, a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Kar medikája méltatta dr. Steinberger Sarolta munkásságát és hatását.

A cikk itt elérhető.