Tisztelt Főigazgató úr! Tisztelt Adományozók! Tisztelt Művész Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar irodalom egyik legnagyobbjának méltó módon felállított síremlékével találkozunk. 200 esztendővel születése után Jókai emlékezete gyűjtött össze bennünket. Jókai egy nagy nemzedék egyik legfényesebb csillaga volt. Részese volt annak a generációnak, amely létrehozta a polgári Magyarországot, amely megálmodta és törvénybe iktatta az áprilisi törvényeket, benne a polgári szabadságjogokat, amely a haza függetlenségéért bátran harcolt a szabadságharc csatáiban. E nemzedék tagjai nem egyszer életüket kockáztatva szenvedték el az üldöztetés nehéz éveit, a provizórium és a passzív rezisztencia idején. E nemzedék, amikor a történelem kaput nyitott, megkötötte a kiegyezést, amely után Magyarország fél évszázadon át befuthatta azt a hatalmas fejlődési pályát, amelyre Mohács után, birodalmak árnyékában és elnyomásában évszázadokon át nem volt lehetősége. Teremtett erős gazdaságot és fejlett városokat, világszínvonalú magyar kultúrát, összetartó magyar nemzetet. Ahogyan ő fogalmazott erről, idézem, „Mindenfelé keressük a magyar nemzetet. Kint Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van. Körülöttünk a mai napon.”

Jókai a magyar irodalom Aranyembere, de közéleti pályát jól szemlélteti az a két szám, hogy parlamenti képviselő volt 27 évig és a főrendiház tagja hét esztendőn keresztül. Jókai hangja egyszerre szólt nemzetért és szabadságért irodalomban és közéletben. A két terület nála szorosan összekapcsolódott, amikor tehetségét a haza fejlődésének szolgálatába állította. Pályája a 12 pontot a ma nagy napon felolvasó radikális márciusi ifjútól a főrendiházi tagságig vezetett. Mindig ott volt, amikor bátorságra és kitartásra volt szükség. A Békeidők Országgyűlésében sokszor inkább csak vendég, hivatása az írás. Ott volt március 15-én a forradalmárok között, és végigharcolta a szabadságharcot egészen a világosi fegyverletételig. Írt, beszélt, tárgyalt és levelezett. Tardonán bujdosott, de mivel a komáromi várőrség listájára felkerült a neve, amnesztiában részesült. Szilágyi Sándor lapjában álnéven publikált, mert csak így publikálhatott. Őt idézem „Ha a nevem alatt nem írhatok, írok a gazdám kutyájának a neve alatt, leszek Sajó, ugatni fogunk, ha nem beszélhetünk, de el nem hallgatunk” - írta. Keményen dolgozott, hatalmas regényfolyam áradt kezei közül. Ez teszi őt elismertté, szeretetté, közkedveltté, a könyvbarátok barátjává. Amint alkalom nyílott, újra a közélet színterére lépett. '61-től parlamenti képviselő a Teleki-féle határozati párt színeiben indult. '63-ban a lapjában publikált gróf Zichy Nándor cikket, amely miatt mindkettőjüket egy év nehéz vasban letöltendő börtönre ítélték, bár a büntetést egy hónap után Ferenc József amnesztiája eltörölte. A kiegyezés Tisza Kálmán táborában találja, s miután arra jut, hogy ez Magyarország érdekeit szolgálja, követi a generálist a kormánypárt tagjaként is. Mégis Jókai a magyar irodalom egyik legfényesebb csillagaként marad az, akire 200 év után is a hálás utókor emlékezik. A maga korában a világirodalom közismert személyisége volt. Egyebek mellett német, angol, cseh, dán, francia, lengyel, olasz, spanyol és svéd nyelven jelentek meg művei. Ibsen személyesen jött el Budapestre, hogy felkeresse őt. Pályája kezdetén Csehov azzal igyekezett egy kiadó figyelmét felhívni magára, hogy Jókai stílusában alkotott kisregényt. Nagy rajongója volt Erzsébet királyné, akinek kék színű selyem díszkötésben küldte el műveit a szerző. Jókai hagyatéka hatalmas kontinens a magyar irodalom óceánján, alig megmérhető nagyságú művel. Kevesen vállalkoznak rá, hogy minden írását elolvassák, még akár csak azt is, ami nyomtatásban tőle megjelent. Ugyanakkor minden nemzedék számára nagy lehetőség az ő olvasása. Felfedezésre váró kontinens kiaknázandó kincsekkel és megcsodálni való szépségekkel, amelyből a figyelmes olvasó életre szóló útravalót kaphat szabadságról és összetartozásról, bátorságról és barátságról, helytállásról, hűségről és szeretetről. A Kőszívű ember fiai, az Aranyember, Kárpáti Zoltán, az Egy magyar nábob, a Szegény gazdagok, vagy akár a jövő század regénye, a már említett jövő század regénye mind-mind olyan művek, amely a szabadság és igazságkeresés, a bajtársiasság és a hősiesség lenyomata. Éppen ezért például a jövő század regényét a kommunisták egészen 1981-ig tiltották is. Nem csak ezekről alkotott, de még névadó is, a Kincső név az ő szülötte, aki Kincső nevet ad gyermekének, az Jókaival közösen ad nevet, még akkor is, ha ez egy helységnév volt a jövő század reményében.

Tisztelt megemlékezők!

Jókait nagyon szerette a maga kora, és nagyon szerették az utána következők is. Halálának 100. évfordulóján síremléket emeltettek neki közadakozásból és a 20. század második felében pedig nagyszerű filmekkel tisztelegtek emléke előtt, s tették befogadhatóvá életművét a könyvektől távolodni látszó fiatalok számára is. Várkonyi filmalkotásai méltó módon jelenítik meg a mozgókép világában Jókai írói nagyságát. S mint már elhangzott, Jókai otthonosan akart nyugodni. Háza kapuját kérte fejfának. Nem akart zárt sírt, mert vissza akart térni az anyatermészetbe, a teremtés porába, melyből mindannyian vétettünk, és amivé mindannyian leszünk egyszer. Kívánságai komoly fejtörést okoztak Magyarország egyik legnagyszerűbb építészének, Kismarty-Lechner Jenőnek is, aki azonban, mint az mögöttünk is látható, ráadásul újra régi fényében látható, ebben az esetben is nagyszerűen megoldotta feladatát. A nagy mesélő által oly igen nagyon szeretett rózsák között emelkedő síremlék igazi ékköve, középpontja a Nemzeti Sírkertnek. Valahogyan úgy, ahogy Jókai is kiemelkedett a maga nemzedékéből. Szolgálatának példájával, maradandó gondolataival, feledhetetlen történeteivel. A 40-es évek nagy nemzedékéből három hegycsúcs emelkedett ki Petőfi, Arany, Jókai - írta mentora temetésekor Mikszáth Kálmán. Rákay Philipnek, Kerezsi Miklósnak és családjuknak, a magyar állam hozzájárulásának és a NÖRI munkatársainak köszönhetően itt a XXI. században mindhárom hegycsúcs méltó tiszteletadásban részesül a Nemzeti Sírkertben. Igaz ez akkor is, ha Petőfit hazánk leányai közötti Antigoné hiányában csak a család képviseli. Reméljük, ez a nagyszerű kezdeményezés folytatódik, folytatódik az, hogy magánszemélyek és az állam összefogva ebben a formában sírokat, síremléket újít fel, ezzel is fejet hajtva múltunk nagyjai előtt. Jókai nagyságát mi sem mutatja jobban, minthogy saját sorai mindennél jobban illenek életművére, idézem. A nagy szellem nem azért nagy, hogy jutalmat várjon az életben vagy a halálban vagy a túlvilágon, hanem azért nagy, mert nem tud kicsiny lenni. Köszönöm a figyelmet!