"Az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél."

Tisztelt Miniszter úr! Tisztelt Adományozók! Kedves Emlékező Közösség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a Jókaitól vett gondolat talán mindennél jobban kifejezi, mit is jelentett az íróóriás számára a nemzet. Tudta, hogy az ég magasságaihoz az út mindig innen, a föld szívéből, a nemzet mindennapi erőfeszítéseiből vezet.

Születésének kétszázadik évfordulójának évében tehát olyan írót ünneplünk, aki nem csupán a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, hanem nemzetünk lelkiismerete, szószólója és példaképe is volt. Olyan embert, akinek életműve nemcsak könyvtárnyi remekbe szabott írás, hanem a magyar irodalomtörténet egyik legfényesebb fejezete.

A Jókai által megteremtett világok, hősök, eszmények és küzdelmek olvasók millióinak adtak és adnak ma is erőt, ám közben tükröt is tartanak a magyarság elé. Hiszen regényeiben nem pusztán történeteket vetett papírra: jövőt álmodott, hitet adott, és példát mutatott arra, hogyan lehet egy nemzet nagy és összetartó, bármilyen viharfelhők gyülekezzenek is felette.

Nevezhetnénk őt „a nemzet tanítómesterének” is. Az arany ember, A kőszívű ember fiai vagy A jövő század regénye olyan irodalmi remekművek, amelyek erkölcsi iránymutatóként is szolgáltak. Hősei a hűség, a kitartás, a hazaszeretet megtestesítői - történetei által nemzedékek tanulták meg, mit jelent helytállni a nehéz időkben, és mit jelent a közösségért áldozatokat hozni. Jókai határozott célja volt, hogy művei neveljenek, erkölcsi példát mutassanak, és közösségi-nemzeti ideákat közvetítsenek. Ez a küldetés az, amely Jókait örökké érvényessé teszi.

Egy ilyen életmű előtt méltó módon csak tettekkel tiszteleghetünk. Ezért volt számunkra kiemelt küldetés, hogy Jókai Mór síremléke a bicentenárium évében megújulhasson. Hiszen a mögöttem látható építészeti alkotás 1928-ban, a születésének 100. évfordulón kiírt pályázat nyerteseként minden bizonnyal tudatosan került a nemzeti panteon legkiemelkedőbb pontjára.

A magyar kultúra egyik legnagyobb alakjának üzenetét híven őrző és hirdető síremléket Kismarty-Lechner Jenő építész és Füredi Richárd szobrász tervezte, és bár az írófejedelem nem eredeti kívánsága szerint, a svábhegyi villa kertjében nyugszik, és mára az idő vasfoga is megette a lakhelye bejáratának szemöldökfájából készült fejfát, azon végakaratát, hogy nyughelye felett ne legyen sírkő, a hálás utókor lenyűgöző építészeti megoldással teljesítette.

Hálásan köszönöm Gulyás Gergely miniszter úrnak, hogy támogató döntésével a Miniszterelnökség csatlakozott Jókai korában egyik legnemesebb polgári erényéhez, amellyel a tehetős közéleti szereplők anyagi áldozatokkal is támogatták a kultúra kiteljesedésének ügyét. Köszönöm, Rákay Philip és felesége, Wieber Orsolya, valamint Kerezsi Miklós, a Hodler Csoport vezetője nagylelkű felajánlását, amelyhez mi az anyagi erőforrásokon túl munkánkkal és tapasztalatunkkal is csatlakozhattunk.

Köszönöm Kapási Enikő tájépítész tervező kollégámnak a megújítás méltó terveit, a Nemeskő Kft-nek a lenyűgöző eredményt mutató kőrestaurátori munkákat, a Fókusz-Kert Kft-nek a növényzet gyönyörű újraalkotását, Konkoly György szobrász-restaurátor szakértőnknek a munkálatok felügyeletét, valamint Nagy Zsolt igazgató kollégánknak és NÖRI Beruházási és Üzemeltetési Igazgatósága munkatársainak az előkészítéssel közel fél évet igénybe vevő munkálatok irányítását.

Tisztelt Emlékezők!

A Nemzeti Örökség Intézetét 2013-ban azzal a küldetéssel hívta életre Magyarország Kormánya, hogy a nemzet nagyjainak örökségét ne csak megőrizzük, hanem tudatos cselekvéssel tovább is adjuk. Mert a nemzeti emlékezet éltetése nem öncélú: közösséget teremt, összeköti a múltat a jövővel, és példát ad minden magyarnak – itthon és a világ bármely pontján.

Ebben áll a mi legfontosabb felelősségünk és szolgálatunk, és ez a szellem vezetett minket, hogy több kezdeményezéssel is tisztelegjünk Jókai Mór emlékezete előtt.

Előterjesztésünkre, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság döntése alapján magyar emlékponttá vált idén a balatonfüredi Jókai Mór Emlékház, a budapesti Jókai–Feszty Villa, és az egykori svábhegyi Jókai-villa.

Március 14-én a „Nyergelj, fordulj!” diáknap részeként itt, a három nagy mauzóleum és a Petőfi család sírhelye mellett itt, Jókai Mór nyughelyénél is ismeretterjesztő foglalkozással vártunk több ezer, történelmünket felfedezni vágyó iskolást.

Jókaihoz kapcsolódó tematikus sétával is csatlakoztunk a Múzeumok Éjszakájához. A Kulturális Örökség Napjain fényfestéssel emlékeztünk rá a Fiumei úti Sírkertben, néhány nappal ezelőtt pedig újra fénybe borult temetőnk központi része, amikor az esti órákban munkatásaink hangján csatlakoztunk a „Jókai200 – 24 órás felolvasás” kihíváshoz. És rövidesen bemutatjuk a Jókai Mórról készült animációs kisfilmet is, amely a Sorsfordítók című, oktatási céllal indított sorozatunkban példát adó nagyjaink életét mutatjuk be a következő generációknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jókai alakja ma is emlékeztet minket: ne feledjük, hogy a nemzet nagysága nem csupán a dicső tettekben, a történelmi pillanatokban, a csillagokban rejlik, hanem a mindennapi hűségben, a helytállásban, a közös értékek őrzésében. 

Mindez különösen igaz a fiatalokra, hiszen ők azok, akik tovább viszik majd mindazt, amit a múltból megőriztünk. Ők azok, akik majd új történeteket írnak a magyar nemzet számára. Ha Jókai ma közöttünk élne, bizonyára nekik szólna a legtöbb üzenete. Mert tudta, hogy a jövőt a fiatalság kezébe kell tenni, és tudta, hogy a jövő mibenléte azon múlik, milyen értékek mentén neveljük fel a következő nemzedékeket.

Itt következő szavai ma talán még aktuálisabbak, mint valaha:

„A világ olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!