Nemzeti Sírhely

Simon István 1926. szeptember 16-án született szegényparaszti családba Bazsin. 1944-ben behívták katonának, majd szovjet hadifogságba került, ahonnan 1947-ben tért haza. Itthon befejezte középiskolai tanulmányait, majd 1948-tól a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, ahol 1952-ben végzett magyar-német tanári szakon. 

Korai költészetét a tárgyiasult természeti líra jellemezte, mely csak rejtetten engedett következtetni a világképre és életérzésre. Az ötvenes évektől egyre inkább politikai töltetű írásai születtek, melyek innentől meghatározták életművét.

Első verses kötete, az Egyre magasabban, 1944-ben jelent meg. 1948-tól a Csillag és az Új Hang adta közre írásait. Háromszoros József Attila-díjas, majd 1955-ben Kossuth-díjban részesítették munkája elismeréseként. Az 1950-es évek folyamán is megjelent több verseskötete, például a Tanú vagyok és a Hajnali lakodalmasok. 1952 és 1955 között a Szabad Nép kulturális rovatában szerkesztett. 1955–től az Új Hang című irodalmi folyóirat főszerkesztője lett. Az 1960-as évektől egyre jobban kivette részét a közéletből. Veszprém megye országgyűlési képviselője lett, majd a Magyar Írók Szövetségének titkára, később főtitkára. 1971-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán magyar irodalmat tanított haláláig. 1975. július 7-én hunyt el.

(A kép forrása: Szép versek antológia sorozat (1971), a kép köteten belüli sorszáma: 52, szerző: Csigó László)