Nemzeti Sírhely

Szentkatolnai Bálint Benedek (Szentkatolna, 1860. május 20. – Békéscsaba, 1920. szeptember 20.) fametsző, grafikus, iparművész és rajztanár, a 19. század végének és a 20. század elejének jelentős magyar grafikusművésze volt.

Háromszék vármegyei székely családban született. Szülei Bálint Endre és Illyés Ágnes voltak. Testvére volt Szentkatolnai Bálint Gábor, a neves nyelvész és orientalista. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, a római katolikus felekezeti iskolában kezdte, majd Kézdivásárhelyen folytatta tanulmányait.

1876 és 1880 között Budapesten, a Mintarajziskolában – a későbbi Képzőművészeti Főiskola elődjében – tanult. Mestere Morelli Gusztáv, a korszak kiváló fametszője volt, akitől a fametszés és a fametszéses sokszorosítás technikáját sajátította el. Tanulmányai befejezését követően külföldön is megfordult: az 1880-as években Párizsban és Londonban tartózkodott.

1885-től Budapesten dolgozott, és 1902-ig a Morelli-műhely fametszője volt. Ebben az időszakban a magyar fametszés egyik legjelentősebb művelőjévé vált. Kiemelkedő technikai tudásának köszönhetően többek között Munkácsy Mihály festményeinek és rajzainak sokszorosításában is részt vett. Munkásságának fontos részét képezte az illusztrációk készítése: közreműködött az Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális, 21 kötetes kiadványsorozat illusztrációinak elkészítésében is.

A századforduló után visszatért szülőföldjére. 1902 és 1912 között Kézdivásárhelyen rajztanárként működött. Ezt követően, 1912–1913-ban az orosházi állami polgári fiúiskolában tanított, majd 1913-tól haláláig, 1920-ig Békéscsabán dolgozott pedagógusként.

Bálint Benedek művészetében a grafikai tevékenység mellett az iparművészet és a székely népművészet is fontos szerepet kapott. Székely népi stílusban készített iparművészeti alkotásokat, és különösen nagy feltűnést keltett sajátos, tüllre varrott csipketechnikájával. A székely népművészet iránti érdeklődését írásban is kifejezte: A székely népművészetről című tanulmánya 1907-ben jelent meg az Erdély című folyóiratban.

Munkáit életében több alkalommal kiállították. Egyéni kiállítása volt Budapesten és Kolozsváron 1909-ben, alkotásai pedig más erdélyi városokban is szerepeltek tárlatokon. Halála után művészete fokozatosan háttérbe szorult, emléke azonban szülőföldjén tovább élt.

1920. szeptember 20-án Békéscsabán hunyt el, hatvanéves korában. A békéscsabai Bogárházi, más néven Bajza utcai lezárt evangélikus temetőben nyugszik.

Bálint Benedek életműve a magyar fametszés, grafika és iparművészet történetében egyaránt jelentős. Művészetében a magas színvonalú, korszerű grafikai technika és a székely népművészet formavilága kapcsolódott össze. Munkássága különösen fontos példája annak, miként találkozhatott a 19. század végi modern sokszorosító grafika a nemzeti és helyi népművészeti hagyományokkal.