Nemzeti Sírhely

Czakó Gábor Decsen született 1942. szeptember 14-én Czakó Sándor és Scherer Erzsébet házasságából. Édesapja 1943-ban a doni ütközet során eltűnt.

1960-ban érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, majd 1961–1965 között a Janus Pannonius Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója volt. 1965–1972 között jogászként dolgozott, majd szépirodalmi műveket írt.

Folyóiratokat szerkesztett, köztük Új Tükör (1978–1979) Mozgó Világ (1978–1983), Négy Évszak (1985–1986) Igen (1989–1990), Magyar Szemle (1992–1998). Regényeket és színdarabokat írt (Várkonyi Krónika, Luca néni föltámadása, Pigs avagy Disznójáték, Eufémia, Fehér ló (dráma), 77 magyar rémmese, 4 kötet, Adorján és Seborján, Megváltó, Angyalok, Aranykapu, Törökkő regények, Emberkert, novellák, Van itthon elég krumpli? (drámák).

2007 februárjától a ferrarai olasz–magyar Osservatorio Letterario periodika levelezője, ahol azóta már több prózája, esszéje, tanulmánya megjelent.

Írásai jellemző vonása a stílusok tudatos válogatása, ami abból az eltökéltségből ered, hogy mondanivalóit a nekik megfelelő formában jelenítse meg (vagyis saját stílus helyett a művekét építi).[8] A szerkesztésbeli, nyelvi, ábrázolási különbözőségek ellenére minden munkáját átlengi a humor; hol szelídebben, ironikusabban (Várkonyi Krónika, Luca néni föltámadása), hol arisztophanészi vaskossággal (Disznójáték), máskor éles szatírába csapva (Eufémia, Fehér ló (dráma), 77 magyar rémmese, 4 kötet). Szintén jellemző vonása a katolicizmus kultúrkörében mozgó szellemiség. Valamennyi művében kimutatható Krisztus-utalás és Nap-pont, amely megadja a belső szerkezetet azáltal, hogy a hősök benne élnek, esetleg feléje szeretnének közeledni, vagy éppen még arra nézni is félnek (Adorján és Seborján, Megváltó, Angyalok, Aranykapu, Törökkő regények, Emberkert, novellák, Van itthon elég krumpli? drámák).

A nagyközönség a Beavatás című televíziós esszésorozatából (Duna Televízió) ismerhette meg személyesen, melynek első 160 adása 2004-ig négy kötetben jelent meg. A sorozat már túlhaladt a 250. adáson is.

Képzőművészeti művek: könyv- és laptervek, szatirikus „kerti emlékművek”, vegyes technika, kő, talált tárgyak stb. Önálló kiállítása is volt 1997-ben Óbudán a Banán Klubban.

Tagja és szóvivője volt a Sánta Kutya díjat odaítélő kuratóriumnak, amelyet „…a közvélemény félretájékoztatásában elért kimagaslóan eredményes munkáért...” minden 13-ára eső pénteken odaítélnek. Több szakmai egyesületben működött, köztük a Magyar Írószövetség, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata.