Nemzeti Sírhely

A Szegedi Úszó Egylet versenyzőjeként kezdte pályafutását, itt lett az úszósport örök szerelmese. Első magyar bajnoki aranyérmét is a Szegedi UE színeiben nyerte 1943-ban 4 × 100 m gyors váltó számban Tiszolczy Magda, Kiss Irén, és Tary sporttársaival. A világháború után került a fővárosba, és Sárosi Imre mester tanítványaként a 20. század közepén világra szóló győzelmeket arató magyar női úszósport kiválóságainak egyike volt. Klubjai Budapesten a Csepeli Papírgyár SE, majd a Bp. Lokomotív (amely 1955-ben betagozódott a Bp. Törekvésbe majd BVSC lett.) 1947-től 1958-ig állandó tagja volt a válogatottnak.

Három olimpián vett részt, az 1948-as londoni, az 1952-es helsinki és az 1956-os melbourne-i játékokon.

1948-ban a Littomeritzky Mária, Novák Ilona, Székely Éva, Temes Judit összeállítású 4×100 méteres gyorsváltóval 5. helyezést ért el. Egyéniben a 100 méteres gyorsúszásban indult, ahol az előfutamban kiesett.

1952-ben ért fel a csúcsra: a 4 × 100 méteres gyorsváltóval olimpiai bajnoki címet szerzett Novák Éva, Novák Ilona, Szőke Katalin és Temes Judit társaként. Littomeritzky csak az előfutamban úszott, a döntőben a hollandok és az amerikaiak előtt nagy előnnyel és fantasztikus világcsúccsal elsőként beérő váltóból kimaradt. Így a kor szokásainak megfelelően nem kapott aranyérmet és a dobogóra sem állhatott fel, mert csak a döntőben szereplőket tekintették olimpiai bajnoknak. Néhány hónappal a hazaérkezése után azonban a verseny szervezői elküldték neki az aranyérmet, amit a budapesti finn nagykövetségen vehetett át. A MOB őt is olimpiai bajnokként tartja számon,[2] neve azonban a legtöbb nemzetközi listáról hiányzik, hiszen sok helyen csak a döntőben úszó négyest tüntetik fel.

1956-ban 100 méteres pillangóúszásban érte el legjobb egyéni eredményét, egy 4. helyezést. A 4 × 100 méteres gyorsváltóval ekkor a 7. helyen végzett, a csapat tagjai ekkor Gyenge Valéria, Littomeritzky Mária, Szőke Katalin és Temes Judit voltak.

Az olimpián kívüli legnagyobb eredménye az 1954-es torinói Európa-bajnokságon a váltóval szerzett aranyérem, illetve az 1947-es párizsi főiskolai világbajnokságon 100 méteres gyorsúszásban elért 2. helyezés. Ezenkivül indult az 1947-es Európa-bajnokságon, ahol 5. lett a gyorsváltóval és az 1958-as Eb-n, ahol 6. lett a vegyes váltóval. Nevéhez ezen kívül számos magyar bajnoki cím és országos csúcs fűződik, váltótagként világ- és Európa-rekorder is volt.