Nemzeti Sírhely

1908-ban született Kolozsvárott. Pályája kezdetén az európai avantgárd hatása alatt expresszionista táncosként lépett fel, külföldön – például Párizsban – is bemutatkozva. Az 1930-as évek végére érdeklődése a magyar néptánc felé fordult, amelyben nemcsak előadóként, hanem gyűjtőként és kutatóként is úttörő munkát végzett: filmre rögzített gyűjtései és rendszerező törekvései a korszerű táncfolklorisztika alapjait teremtették meg.

Koreográfusként és együttesvezetőként jelentős szerepet vállalt a néptánc mozgalom kibontakoztatásában. Munkásságában a hagyomány hiteles megőrzését és az abból kiinduló, egyéni formanyelv megteremtését egyaránt fontosnak tartotta. Alkotásaiban a néptánc motívumkincse expresszív elemekkel gazdagodott, gyakran reflektálva történelmi és társadalmi kérdésekre is.

Pedagógusként sajátos képzési rendszert dolgozott ki (Molnár-technika), amely a néptánc improvizatív, belső logikájára épített, és a klasszikus balett kötöttebb módszereivel szemben új utat kínált. Bár egy időszakban művészi felfogása miatt háttérbe szorították, életműve később elismerést nyert, és maradandó hatást gyakorolt a magyar táncéletre.

Munkássága elismeréseként érdemes és kiváló művész címet, posztumusz Kossuth-díjat és posztumusz Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést kapott.