Nemzeti Sírhely

Végh Gusztáv (Vác, 1889. november 5. – Budapest, 1973. április 8.) Munkácsy-díjas grafikus, festő- és iparművész, érdemes művész, a 20. századi magyar alkalmazott grafika, könyvművészet és plakátművészet jelentős alakja volt. Pályája során könyv- és reklámgrafikával, plakátokkal, illusztrációkkal, csomagolástervezéssel és festészettel egyaránt foglalkozott. Munkásságában a szecesszió dekorativitásától a modernizmuson és az art decón át a későbbi nonfiguratív törekvésekig több művészeti irányzat hatása is megjelent.

Vácott, a Hegyestoronyban született. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában, gimnáziumi tanulmányait a váci piarista gimnáziumban végezte. Már gyermekkorában érdeklődött a képzőművészet iránt; művészi pályaválasztására nagy hatással volt, hogy a váci Tabánban láthatta dolgozni Fényes Adolfot. Édesapja korai halála miatt fiatalon munkát kellett vállalnia: 1905 és 1913 között Váczy Hübschl Kálmán építészmérnök mellett dolgozott műszaki rajzolóként. Ezzel párhuzamosan kezdte meg művészeti tanulmányait Budapesten, majd 1914-ben Németországban folytatta képzését. A Virág Judit Galéria forrása szerint tanulmányai során a müncheni akadémián is tanult.

Az első világháborút végigkatonáskodta, és 1918-ban hadirokkantként szerelt le. Ezt követően a Margitszigetre költözött, és egyre intenzívebben kezdett művészi munkával foglalkozni. Korai alkotói pályájának egyik meghatározó területe a plakátművészet volt. Az 1910-es években készített plakátjain a magyar szecesszió dekoratív formavilága, lapos kompozíciói, hangsúlyos kontúrjai és igényes tipográfiája érvényesült. Az első világháború idején reklámokhoz, jótékonysági akciókhoz és rendezvényekhez is tervezett plakátokat.

Az első jelentősebb könyvillusztrátori megbízását Komáromy János Csanak András Bécsben című művéhez kapta. Ezt követően egyre több könyvborító, illusztráció és plakát elkészítésére kérték fel. Különösen fontos állomás volt pályáján az Assisi Szent Ferenc Fioretti című művéhez készített illusztrációs sorozat: az 1920-ban Budapesten bemutatott munkák szakmai elismerést arattak, és elnyerte a kötet megtervezésére és illusztrálására kiírt pályázatot is. Munkássága a könyvművészetben is jelentős volt; számos kiadó számára készített illusztrációkat és könyvterveket, miközben a bibliofil könyv magyarországi megteremtésére törekvő művészek közé tartozott.

1923-ban Párizsba utazott, hogy továbbképezze magát. A francia fővárosban hamar ismertté vált munkáival, és kapcsolatot tartott az ott élő magyar művészekkel és írókkal is. Párizsi tartózkodása alatt Enyedi Margitot is megismerte, akit 1925-ben feleségül vett; fiuk, Péter 1928-ban született. Az 1920-as években egymást követték kiállításai Párizsban, Rómában, Bécsben, Budapesten, Lipcsében, Monzában, Lisszabonban és Kölnben. 1926-ban a budapesti egyházművészeti kiállításon aranyérmet nyert, 1928-ban pedig a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának alelnökévé választották.

Párizsi évei alatt a korszak modern művészeti törekvései is hatottak rá. Grafikáiban fokozatosan megjelentek a letisztultabb, geometrikus formák, a modernizmus és az art deco elemei. Reklámgrafikusként számos vállalat számára készített plakátokat, emblémákat és csomagolásterveket. Nevéhez fűződik többek között a Darling cigaretta, a Zwack szeszes italok és a Pick szalámi grafikai megjelenésének tervezése, valamint az Esti Hírlap arculatához kapcsolódó grafikai munka. Az 1910-es években a Nyugat emblémájának újratervezésében is részt vett, 1948-ban pedig ő készítette az 1848–49-es forradalom és szabadságharc centenáriumára készült emblematikus grafikai tervet.

Városával, Váccal később sem szakadt meg kapcsolata. Rajzokat készített a városról, illetve Tragor Ignác helytörténeti munkáihoz is számos illusztrációt adott. Ő tervezte Vác díszpolgári oklevelét is. A váci kulturális élet több jelentős személyiségével kapcsolatban maradt, és tagja volt a Váci Múzeum Egyesületnek. Egy későbbi visszaemlékezésében külön is megemlékezett egykori piarista rajztanáráról, Haris Béláról, valamint Tragor Ignácról, Dercsényi Dezsőről és Váczy Hübschl Kálmánról, akik pályája kezdetén támogatták és munkalehetőséget biztosítottak számára.

1932-ben több művésztársával együtt Budapesten létrehozta az Atelier művészeti iskolát, ahol a festészet és a rajzolás iránt érdeklődők számára ingyenes oktatást szerveztek. A harmincas években továbbra is rendszeresen kiállított és dolgozott alkalmazott grafikusként. 1939-ben, a második világháború kitörése miatt családjával visszatért Franciaországból Budapestre. A háború alatt a források szerint több bajba jutott emberen próbált segíteni, a háború után azonban maga is a kitelepítés veszélyével nézett szembe.

A második világháború után elsősorban az alkalmazott grafika területén folytatta munkásságát. Könyvborítókat és illusztrációkat készített, plakátokat tervezett, valamint különféle termékek – többek között cigaretták, csokoládék, italok és borok – csomagolásának grafikai kialakításával foglalkozott. Munkái között újságfejlécek, emblémák és reklámgrafikák is szerepeltek. Rendkívül termékeny alkotó volt: a könyvkiadók és a reklámipar mellett számos kulturális és művészeti megbízásban vett részt.

Művészetének késői korszakában fokozatosan háttérbe szorult az alkalmazott grafika kötöttsége, és festészetében a nonfiguratív, absztrakt törekvések kerültek előtérbe. A színek, foltok és vonalak szabadabb alkalmazásával olyan képi világot alakított ki, amelyben az egykori figuratív ábrázolás emlékei is fel-felbukkantak. Életművének egyik sajátossága, hogy az alkalmazott grafika és az autonóm képzőművészet határterületein egyaránt otthonosan mozgott.

Munkásságát több jelentős elismeréssel jutalmazták. A külföldi kiállításokon is számos díjat kapott, köztük párizsi Grand Prix-t és Los Angeles-i Mention Honorable elismerést, valamint a Vatikáni Arany Érdemrendet. Magyarországon az egyházművészeti plakátpályázat első díját is elnyerte. 1954-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki, később pedig az érdemes művész címet is megkapta.

Végh Gusztáv 1973. április 8-án hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.