Nemzeti Sírhely

Nagykanizsán született. 1938-ban Székesfehérváron érettségizett. Ezt követően korengedéllyel vonult be az 1. budapesti gyalogezredhez. 1940-ben felvették a Ludovika Akadémiára, ahol 1942-ben hadnaggyá avatták. 

Ezt követően Gyimesfelsőlokra, a 32. határvadász zászlóaljhoz kérte magát. 1944-ben főhadnaggyá nevezték ki, majd a gyimesbükki őrs parancsnoka lett. 

1944 nyarának végén megszervezte a határvonal védelmét. Három hétig tudott ellenállni alakulatával a szovjet túlerővel szemben, majd szeptemberben Kováts-patakán keresztül sikeresen kijutott a Felcsíki-medencébe, Csíkszentdomokosra. 

A 22. gyalog tábori pótezred zászlóaljának parancsnokaként katonáit tovább vezette Székelyföldön, Felvidéken és Csehországon át Németországig. 

1945 áprilisában Nabburg közelében amerikai fogságba esett, majd 1946 tavaszán tudott visszatérni Magyarországra. 

Szeptemberben végkielégítéssel elbocsátották a honvédség kötelékéből, innentől tartalékos főhadnagyként tartották nyilván. Ezt követően rokona, Szuprics György földbirtokán volt mezőgazdasági munkás, majd intéző. Később egy székesfehérvári kerékpárüzletben volt kereskedőtanonc. 

1949 decemberétől a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál kereskedősegédként, majd áruforgalmi előadóként dolgozott. 

Az Államvédelmi Hatóság folyamatosan megfigyelte a Rákosi-korszakban. 

1958-ban lefokozták. 

1963-ban családjával lakáscsere révén Budapestre költözött, ahol 1968-ig a RÁVILL Népköztársaság útjai üzletében dolgozott. 

1994-ben őrnaggyá léptették elő.

1999-ben jelent meg először háborús visszaemlékezése, a Halálraítélt zászlóalj címmel.

2003-ban Osgyáni Gábor készített róla dokumentumfilmet Hegyivadász a Kárpátokban címmel.