Nemzeti Sírhely

Koszmovszky Edina 1938. augusztus 23-án született Budapesten, egy, a kommunista rezsim által üldözött nemesi családban. Származása miatt felsőfokú tanulmányokat nem folytathatott, ezért fiatalon a Mirelit gyárban dolgozott, miközben műszaki rajzolói képzésben vett részt. Később a Widenta gyárban, majd a Kőbányai porcelángyárban dolgozott rajzolóként.

1956. október 23-án kezébe került a diákság 14 pontos követelése. Csatlakozott a Nemzeti Múzeum, majd a Magyar Rádió felé vonuló tömeghez. A rádió előtt, egy riporterkocsira állva, először ő olvasta fel a 14 pontot a tömeg előtt. A rádió vezetőségéhez küldött tízfős delegáció egyetlen női tagjaként Benke Valéria igazgatónővel is találkozott, és az erkélyről ismét felolvasta a követeléseket. 

A felolvasás után Edinát és társait az ÁVH megpróbálta elszigetelni a nyilvánosságtól, ám a kint várakozó tömeg nyomására Edina másodszor is felolvashatta a 14 pontot, majd a delegációt elengedték.

A következő napokban önkéntesként dolgozott a Villányi úti kórházban, vért adott, és magyar, valamint orosz sebesülteket ápolt. Miután az ÁVH név szerint kereste, elhagyta Magyarországot, és Párizsban talált menedéket.

1959-ben férjhez ment, négy gyermekük született. 1963-ban Nizzába költöztek, ahol 2024-ig élt. Aktívan részt vett az egyházi és társadalmi életben, fiatalokat kísért római zarándoklatokra, és kétszer találkozott II. János Pál pápával. 1992 és 2000 között lelkipásztorként dolgozott a nizzai pszichiátriai kórházban. A 2000-es évektől rendszeresen hívták magyarországi egyetemekre és középiskolákba, hogy tanúságot tegyen 1956-ról és a forradalomban betöltött szerepéről.

Bátorságáért és elkötelezettségéért 2022-ben Magyar Érdemrenddel tüntették ki. 2024 júniusában hazaköltözött Magyarországra, és Sződligeten élt 2026. május 12-én bekövetkezett haláláig.