Nemzeti Sírhely

Sujánszky Jenő 1929. augusztus 4-én Budapesten született. 

1943-ban tüzérségi hadapródiskolába iratkozott be Nagyváradon. A második világháború végén, a budapesti katlancsatában 15 évesen harcolt. Elfogták, azonban a határ közelében még ki tudott ugrani a Szovjetunióba tartó vonatról.

A középiskolát Budapesten fejezte be, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem gyógyszerésztudományi karára iratkozott be, onnan azonban osztályidegen volta miatt 1949-ben kizárták.

Ekkoriban már földalatti mozgalmat kezdett szervezni. Mezartin néven ellenállási csoport jött létre a vezetésével, amelynek célja az volt, hogy ha háború törne ki, vagy a szovjet csapatok elhagynák Magyarországot, akkor a tagok fegyverraktárakon túl elfoglalnák Budapesten a rádió épületét, a lakihegyi adótornyot, valamint kiszabadítanák a politikai foglyokat. A szervezetet azonban elárulták, az összeesküvőket 1955-ben letartóztatták. Sujánszkyt 17 év börtönre ítélte a kommunista bíróság.

Az 1956-os forradalom kitörését követően, 1956. október 31-én Sujánszky Jenőt – sok rabtársával együtt – tüntető tömeg szabadította ki a kőbányai gyűjtőfogházból. Hazatért családjához a Corvin közbe, ahol november 9-éig harcolt, majd a szabadságharc leverése után, a hónap végén kalandos körülmények között elhagyta az országot. Franciaországban, Párizsban talált új otthonra. Az ötvenes évek végétől a franciaországi magyar emigráció egyik vezetője volt.

Magyarországra 1990-ig nem térhetett vissza. Menekültként vegyész lett. Alapító tagja volt a Franciaországi Magyar Szabadságharcosok Szövetségének, amely az 1956-os magyar forradalom szellemének megőrzését vállalta fel. Főtitkárrá, elnökké, európai alelnökké, később világszövetségi alelnökké választották.

A rendszerváltás után több polgári elismerést kapott. A Magyar Honvédség rehabilitálta és nyugalmazott alezredesi rendfokozatban részesítette. Sólyom László köztársasági elnök 2006-ban Nagy Imre-érdemrenddel tüntette ki.