Nemzeti Sírhely

Puskás Ferenc 1927. április 2-án született Budapesten, a Józsefvárosban. Édesapja, id. Puskás Ferenc (akkor még Purczeld néven), maga is futballista és edző volt, így a labdarúgás szeretete már gyermekkorában természetes része lett az életének. 

Fiatalon a Kispesti AC (későbbi Honvéd) játékosa lett, ahol mindössze 16 évesen, 1943-ban mutatkozott be az első csapatban. A pályán alacsony termete ellenére is kiemelkedett. A Honvédnál olyan legendás játékosokkal játszott együtt, mint Bozsik József, Czibor Zoltán vagy Kocsis Sándor. 1949-től, a klub honvédségi átszervezése után, ő lett a Budapesti Honvéd csapatkapitánya.

Puskás Ferenc a magyar válogatottban 1945-ben, mindössze 18 évesen mutatkozott be, és 85 válogatott mérkőzésen 84 gólt szerzett – ez a teljesítmény ma is lenyűgöző. A legendás Aranycsapat kapitányaként 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnok lett, 1953-ban pedig az egész világ megismerte a nevét, amikor a magyar válogatott 6–3-ra legyőzte Angliát a Wembley-stadionban. Puskás két gólt szerzett azon a mérkőzésen, amelyet a „század mérkőzésének” neveztek. Egy évvel később, Budapesten a visszavágón 7–1-re verték az angolokat, ami tovább növelte a magyar futball hírnevét.

Az 1954-es svájci világbajnokságon Puskás vezérletével a magyar csapat egészen a döntőig jutott, ám ott 3–2-re vereséget szenvedett az NSZK-tól. A döntő elvesztése mélyen megrázta Puskást, de ő ekkorra már a világ egyik legismertebb futballistájává vált.

Az 1956-os forradalom idején a Honvéd külföldön, Spanyolországban játszott nemzetközi mérkőzéseket. A forradalom leverése után Puskás és több társa nem tért vissza Magyarországra. Emiatt itthon hosszú évekre eltiltották, és csak 1958-ban kapott engedélyt arra, hogy újra futballozzon. Ekkor 31 évesen szerződött a spanyol Real Madrid csapatához, ahol újra világsztár lett.

A Real Madridban Puskás Ferenc elképesztő második karriert futott be. A klubbal többszörös spanyol bajnok, kupagyőztes és háromszoros BEK-győztes lett. A madridi szurkolók hamar megszerették „Pancho” néven, és legendás párost alkotott Alfredo Di Stéfanóval. 1960-ban az Eintracht Frankfurt elleni BEK-döntőben négy gólt szerzett, a Real Madrid pedig 7–3-ra győzött – ez a mérkőzés a futballtörténelem egyik legemlékezetesebb döntője maradt.

Visszavonulása után Puskás edzőként dolgozott világszerte: Spanyolországban, Görögországban, Chileben, Szaúd-Arábiában és Ausztráliában is. Legnagyobb edzői sikere az volt, amikor 1971-ben az athéni Panathinaikoszt a BEK-döntőig vezette – ez görög csapatnak azóta sem sikerült.

A rendszerváltás után Puskás 1991-ben tért haza Magyarországra, ahol hatalmas szeretettel fogadták. Élete végéig a magyar labdarúgás nagykövete maradt, és az egész világ tisztelettel tekintett rá. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a FIFA is több alkalommal tüntette ki életműdíjjal. 2002-ben a FIFA róla nevezte el a „Puskás-díjat”, amelyet minden évben a legszebb gólt szerző játékos kap.

Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el Budapesten, 79 éves korában. A nemzet halottjaként temették el a Szent István-bazilikában, és emlékét számtalan módon őrzik: a budapesti Puskás Aréna, az ifjúsági Puskás Akadémia, valamint iskolák és utcák viselik a nevét világszerte.

Puskás Ferenc nemcsak Magyarország, hanem az egész világ futballtörténetének egyik legnagyobb alakja volt. Tehetsége, gólérzéke, játékintelligenciája és embersége miatt örökre példaképpé vált, és neve egyet jelent a magyar futball dicsőségével.