Nemzeti Sírhely

Varga Zoltán 1945. január 1-jén született Budapesten.Gyerekként a Fradiban, a Ferencvárosi Torna Club utánpótlásában kezdett el futballozni. 1961-ben, mindössze 16 évesen mutatkozott be a Ferencváros felnőtt csapatában, ahol a csapat meghatározó játékosa lett. 1965-ben tagja volt annak a legendás együttesnek, amely megnyerte a Vásárvárosok Kupáját (a mai Európa-liga elődjét) a Juventus ellen Torinóban – ez a magyar klubfutball egyik legnagyobb nemzetközi sikere volt.

Varga Zoltán a magyar válogatottban 1964-ben mutatkozott be, és 12 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban. Ugyanebben az évben tagja volt a tokiói olimpián aranyérmet nyert magyar válogatottnak, amely a magyar labdarúgás történetének egyik legnagyobb diadala volt. Bár válogatottbeli karrierje rövidre sikerült, tehetsége és játéka alapján sokan a korszak legnagyobb középpályásai között tartották számon.

Az 1960-as évek végén Varga külföldön is kipróbálta magát, de a kommunista rendszer idején a magyar játékosok számára ez nem volt egyszerű. Az 1968-as mexikói olimpiáról – amelyre az aranyérmes tokiói csapat több tagja is készült – nem tért vissza Magyarországra, ezért a hatóságok „disszidensnek” minősítették, és hosszú időre eltiltották a hazai futballtól.

Külföldön azonban új fejezet kezdődött pályafutásában. Játszott a belga Standard Liège, a német Hertha BSC és a holland Ajax Amsterdam csapataiban. Az Ajaxban többek között Johan Cruyff csapattársa volt, és ott is elismerték technikai tudását, bár temperamentuma és szókimondó természete miatt nem mindig tudott beilleszkedni. Később még megfordult a Borussia Dortmund és az Aberdeen csapataiban is. Bár Európa-szerte csodálták játékát, karrierje sokszor nehézségekbe ütközött fegyelmezetlensége és konfliktusai miatt.

Varga 1970-es évek végén vonult vissza az aktív játéktól, majd edzőként próbált szerencsét. Rövid ideig dolgozott Németországban és Magyarországon is, de az edzői pálya nem hozott számára igazi sikereket. Az 1990-es években hazatért, és többször is nyilvánosan megszólalt a magyar labdarúgás állapotáról – szenvedélyesen szerette a sportot, de gyakran bírálta azokat, akik szerinte nem a futball érdekeit szolgálták.

Varga Zoltán 2010. április 9-én, 65 éves korában hunyt el, miközben éppen egy öregfiúk-mérkőzésen játszott Budapesten.