Nemzeti Sírhely

Tekintetes nemes Lázár Imre és Hajdu Anna gyermekeként 1825. április 22-én, Hévízgyörkön, református családban született. Nagy fogékonysággal élte meg a reformkor eseményeit, és ahogyan az 1848-ban természetes volt: meghallotta a haza hívószavát, beállt a honvédseregbe. 1849. január 1-től előbb őrmesterként, majd hadnagyként szolgált Oroszhegyi Józsa Pesten alakított 140 főnyi gerillacsapatában, mellyel az Északi Középhegységben harcolt. Alakulatával január - februárban Zemplén, márciusban Heves megyében működtek. Májusban a csapatot feloszlatták. Május 29-én, Pesten honvédtiszti állásért folyamodott. A szabadságharc bukását követően Alsó-Dabason telepedett le. 1851-ben családot alapított dabasi Halász Juliannával, a házasságkötésre december 6-án, a gyóni református templomban került sor. Az esketést az a Vörösmarty (Veresmarthy) József lelkész végezte, akit Haynau haditörvényszéke „vasban töltendő porkoláb fogságra” ítélt, mert Alsónémedi község szószékéről hirdette Kossuth kiáltványát. Házassága révén Gyón községbe került és ott gazdálkodott, mint Halász Boldizsár 1848/49-es képviselő sógora, hiszen Halász Julianna az ő legkisebb húga volt. 

29 évet élt boldog házasságban, bár gyermekük nem született. 55 évesen, 1880. március 7-én váratlanul hunyt el Gyónon. 

Az Alsó-Dabasi református temetőben helyezték örök nyugalomra.  Özvegye márvány síremléket emelt férjének, mely a közelmúltban helyi összefogással újult meg.