Rövid leírás
Huzella Tivadar magyar orvos, biológus, hisztológus (szövettankutató), neves rákkutató. Az Alsógödi Biológiai Kutatóállomás létrehozója.
Jómódú kereskedő családban nőtt fel, ebből kifolyólag a családi hagyományt folytatva kereskedelmi akadémiai tanfolyamra járt. Mivel inkább a természettudományok iránt érdeklődött, később az orvosi pályát választotta és a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán szerzett diplomát. Az 1911-ben megszerzett orvosi diploma után a budapesti kórbonctani intézetben tanársegéd, majd később adjunktus lett. Az első világháborúban katonaorvosként szolgált. 1921-től lett a Debreceni Egyetem Anatómiai Intézetének igazgatója. A mikroszkópos anatómia mellett szövettant és fejlődéstant is tanított.
1932-ben kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán a Szövet- és Fejlődéstani Intézet igazgatójának. 1930-ban biológiai kutatóállomást létesített Alsógödön. Kutatásait különböző alapítványok támogatásával és saját jövedelmeiből finanszírozta. Az állomás kertjében volt két lakóház és több faház is, amelyek az itt dolgozó egyetemistáknak és kutatóknak adtak szállást. Neves tudósok is megfordultak itt, például Alexis Carrel Nobel-díjas amerikai sebész és Max Planck német fizikus is.
Utolsó éveit betegen családi körben elszigetelődve élte Alsógödön. 1950. július 11-én halt meg és a Gödi Biológiai Állomás területén temették el.
Emlékezet
Végrendeletében a gödi kutatóállomást az Eötvös Loránd Tudományegyetem-re hagyományozta. Az egyetem később a gödi állomást a Füvészkert telephelyeként integrálta, de 2011. január 1-jétől a kert alapítójának emléke előtti tisztelgésül Huzella Kert Természetvédelmi és ökoturisztikai állomásnak nevezik. A Huzella-kert felújítása 2026 tavaszára készült el.
Tanári, kutatói és emberi nagyságát értékelve, az elméleti orvosbiológiai kutatások elismerésére a Semmelweis Egyetem tanácsa Huzella-emlékérmet és jutalomdíjat alapított. Az emlékérmet és a díjat 1991 óta évente egyszer adományozzák.
Főbb művei:
- Über Myocarditis rheumatica (Berlin, 1912),
- Histomechanik der athrophischen Lebererkrankungen (1921),
- Háború és béke orvosi megvilágításban (1923),
- Der Mechanismus der Kapillarkreislaufs und der Sekretion in Bindegewebe (Berlin, 1925)
- Organizmus és mechanizmus (Debrecen, 1928),
- Az alsógödi biológiai kutatóállomás (Budapest 1931),
- Általános biológia (Budapest 1933),
- Az élet tudománya (1938)
- A sejtközösség szervezete az intercelluláris elmélet és intercelluláris kórtan megvilágításában (Budapest, 1942, németül: Jéna, 1941)
- A sejtközötti állományról (1943).
Irodalom
"Az ember őseinek tapasztalatait megőrzi, elraktározza a hagyományokban, írásokban, tudományban és művészetben. Ez a "külső" öröklési képesség különbözteti meg az embert leginkább az állattól."