Nemzeti Sírhely

Kaposváron, majd a gödöllői Minorita Gimnáziumban tanult. 

1929-től a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult. A második világháború idején haditudósító volt, a 8 Órai Újság és az A Reggel munkatársaként. Szolgált a szovjet fronton is. 1944-ben kinevezték a Magyar Vöröskereszt főtitkárává. 1945 júliusában vöröskeresztes delegációt vezetett magyarországi és romániai hadifogoly-táborokba. Az itt szerzett tapasztalatairól írt tanulmánya miatt, szovjetellenesség vádjával a szovjet katonai bíróság halálra ítélte, ezt azonban később 5 év kényszermunkára és száműzetésre változtatták. Szibériában töltött 5 évet büntetőlágerben, majd egy kijelölt területen belül mozoghatott. 1960-ban térhetett vissza Magyarországra. Ezt követően az Ország-Világ című képes hetilapnál, az Országos Erdészeti Főigazgatóságnál sajtófőnökként, majd a visegrádi erdőgazdaságnál traktorosként dolgozott. Később Münchenbe szökött családjával, fix állása mellett regényeket írt és az emigráns magyar sajtóban (Új Látóhatár, Irodalmi Újság, Kanadai Magyarság, Új Világ) publikált. Műveiben a polgári és a kommunista életszemlélet áthidalhatatlan és összebékíthetetlen ellentéteit mutatta be emberi sorsokon keresztül.  Szibériai Trilógia című regénysorozatában beszámolt a Gulágon átélt szenvedéseiről.