Nemzeti Sírhely

Jenei Ferenc 1905-ben született Győrben. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–francia szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanulmányai befejezése után visszatért Győrbe, ahol a polgármesteri hivatal közművelődési osztályának tisztje volt. Később a Győri Városi Levéltár alkalmi munkatársa lett (1930–1937), illetve megbízták az időközben létrejött Győri Városi Képtár anyagának rendezésével. 

Az ország német megszállása után megtagadta a múzeumi anyagok Nyugatra „mentését”, azonban a muzeális anyag egy részének Sopronba evakuálását nem tudta megakadályozni. Elhagyta az országot, hazatérése után népbíróság elé állították, ám a vádak alól felmentették. A Győri Püspöki Könyvtár könyvtárosa, egyúttal a káptalan levéltárosa 1946 és 1953 között, majd a Tatai Múzeum igazgatója lett 1956-ig. Az MTA Irodalomtudományi Intézete , a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológus tudományos főmunkatársa lett. 

Tudományos pályafutásának kezdetén régi magyar irodalommal és 18–19. századi magyar irodalom- és művelődéstörténettel foglalkozott, később érdeklődése kiterjedt a politikatörténetre és a helyi intézmények és közigazgatás történetére. Kiemelkedő szerepet játszott Győr város és Győr-Sopron megye irodalmi emlékeinek és helytörténetének kutatásában, a magyar klasszikus irodalom képviselői győri kapcsolatainak feltárásában. Kezdeményezte az önálló Győri Városi Múzeum megalapítását, ami végül 1938-ban nyílt meg. Összegyűjtötte a győri városházán lévő – jórészt nem vagy alig ismert – muzeális értékű iratokat, metszeteket és könyveket, valamint igen sok középkori éneket fedezett fel a Győri Papnevelő Intézet Könyvtárában. Feldolgozta az egyházi énekköltészet korai emlékeit, a győri Mária-kultusz történetét, számos tanulmányt közölt a humanizmus kori Győr művelődéséről. Legértékesebb felfedezése Heltai Gáspár (1510–1574) Száz fabula c. műve kiegészítő része, melyet 1954-ben tett közzé. 1972-ben hunyt el Budapesten.