Nemzeti Sírhely

Ifj. Barátosi Bibó Lajos magyar író, újságíró 1890-ben született Hódmezővásárhelyen. Édesapja, az idősebb Bibó Lajos tanító volt, édesanyja Székely Katalin, akiknek öt gyermekük született. Lajos hétévesen már verseket írt, gimnáziumba Hódmezővásárhelyen járt, a Bethlen Gábor Református Gimnáziumba. Alapfokú tanulmányai után Kolozsváron hallgatott jogot. 

Tizennyolc évesen saját novelláit elküldte a Nyugat folyóiratba, ám írásait nem közölték. 1909-ben az apja által szerkesztett lapnál – Hódmezővásárhely és Vidéke – lett újságíró, később a Szegedi Napló, majd a Szegedi Híradó munkatársa lett. 1917-ben feleségül vette Pill Arankát. Egy évvel később Szegeden a Tűz című periodikát szerkesztette, majd ennek megszűnése után a Szeged és Vidéke felelős szerkesztője volt. Hamarosan Budapestre költözött, ahol több jobboldali lapnál is dolgozott: Virradat, Nemzeti Újság (1920–1931), Budapesti Hírlap (1933–1944), Esti Újság. 

Mivel a fővárosban kizárólag írásaiból nem tudott megélni, ezért fizikai munkát vállalt és abból tartotta el magát. 1943-ban visszatért szülővárosába, ahol megpróbálta visszavásárolni egykori szülőházát, ám ez nem sikerült neki. A második világháború után visszavonultan élt Hódmezővásárhelyen, ahol rossz vagyoni helyzete miatt ismét fizikai munkára kényszerült. Bár csendesen élt szülővárosában, mégis rengeteg fiatal művész látogatta meg őt, akikkel sokat beszélgetett. Felesége, Aranka 1954-es halála után újra nősült és az özvegy Szőke Erzsébetet vette feleségül.

Az 1950-es évek második felétől megtagadta a megyei lap – ahol addig publikált –, hogy tovább közölje Emlékezés a régiekről című sorozatát, s többé nem közölhetett itt. Élete végére teljesen megvakult. Végakarata szerint szerény temetést kapott 1972. október 27-én, szülőföldjén a Dilinka temetőben. Írói elismertségét az is mutatja, hogy sírjánál Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetségének titkára búcsúztatta. 

Művei főként a paraszti világot reprezentálták, színpadi drámái is népszerűek voltak. Néhány írása regényei és novellái közül: Fekete napok, Anyám, Meg kell a szívnek hasadni, A fáklya füstölve ég..., illetve a Subások. Színpadi művei közé tartozik a Báthory Zsigmond, az Üveghintó vagy a Sasfészek. Élete során több elismerésben is részesült, többek között 1927-ben megkapta Budapest irodalmi nagydíját. Rendszerváltáskor, már halála után posztumusz Hódmezővásárhely díszpolgárává avatták. 

(A kép forrása: A Tízéves Magyar Rádió (Emlék Album) - 1925-1935)