Nemzeti Sírhely

Bácsalmáson született 1914. szeptember 29-én. 1942. augusztus 7-én az orosz hadszíntéren, az Uriv környéki harcokban mint az 1. felderítő zászlóalj 3. nehézszázadának szakaszparancsnoka vett részt egy támadásban. A támadás során áthatolhatatlan elhárító tüzet kaptak, melyben a két szomszédos szakasz parancsnokai elestek illetve súlyosan megsebesültek. Gátmezei őrmester egyik gránátvetője is telitalálatot kapott. A megtorpanást az ellenség észrevette és ellentámadásba lendült. A válságos helyzetben Gátmezei mindhárom szakasz felett átvette a parancsnokságot és összefogott tűzzel megállította az ellenlökést. A szovjetek az arctámadás mellett megkerülő csoportot is harcba vetettek, amely bekerítéssel fenyegette a századot. Gátmezei rohamot vezényelt a jobb szárny szakaszának, ő maga pedig a szakasztörzzsel rávetette magát a hátukban felfejlődött bekerítő csoportra. A bátor őrmester példáját követő honvédek szétverték a mögéjük kerülő ellenséget és azok állását elfoglalták. Ezt követően a balszárny szakasz élére állva azt is rohamra vezette. Mintegy tíz percnyi elkeseredett harc árán betört a szovjet állásokba és elfoglalta azokat.  Öntevékeny vitéz példaadásával kiérdemelte a magyar arany vitézségi érmet (forrás: Magyar Távirati Iroda, 1943.)

1942. október 16-án vitézzé avatták. Az 1945. évi nyugati hadifogságba esésig számos harci cselekmény részese volt, amelyekben szintén vitézül küzdött. Hadifogságól való hazatérése után hosszú ideig rendőri felügyelet alatt állt.

1991. január 17-én hunyt el. A martonvásári köztemetőben fekvő sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság  68/2007. számú határozatával „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.