Nemzeti Sírhely

Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata emlékezetének fennmaradása a 18–19. századra kiemelt feladata lett Mohács városának. A csatában elesettek emlékére 1816-ra a mohácsi Kálvária dombon egy klasszicista stílusú, 300 fő befogadására alkalmas Csatatéri Emlékkápolnát állítottak fel. 1817-ben Király József pécsi püspök (1808–1825) augusztus 29-ét összekapcsolta Keresztelő Szent János fejlevételének egyházi ünnepével, és hivatalosan a mohácsi csata emléknapjává tette. Az egyházfő 3000 forintos alapítványt tett, hogy minden évben ezen a napon háromnyelvű – magyar, német és horvát – szentmise keretében emlékezzenek meg a hősi halottakról. Egyúttal VII. Pius pápánál (1800–1823) azt is kieszközölte, hogy a mohácsi csata évfordulóján azok az emlékkápolnába zarándoklók, akik az elesettekért imádkoztak, teljes búcsút nyerhessenek.

A temetői kis kápolna a 19. század végére a megnövekedett hívő- és zarándokszám miatt szűknek bizonyult. Ekképpen a századfordulóra megszületett egy nagyobb számú hívőket befogadni képes mohácsi emléktemplom gondolata. Több kezdeményezés is indult a templomépítés költségeinek előteremtésére: elsőként 1896-ban 15 000 forint gyűlt össze. A második országos gyűjtés 1911-ben vette kezdetét, azt azonban az első világháború megakasztotta, és az addig összegyűlt adomány megsemmisült a hadikölcsönökben.

1926-ban, a mohácsi csata 400. évfordulóján szervezett ünnepségen helyi kezdeményezésre ismét gyűjtést rendeztek a „csatatéri emléktemplom” megépítésére a város főterén. Az alapkőletétel az évforduló napján meg is történt, gróf Zichy Gyula kalocsai érsek (1925–1942) által, Orsenigo Cesare pápai nuncius és Virág Ferenc pécsi megyéspüspök (1926–1958) jelenlétében. Az ünnepségen részt vett Dr. Margittay Lajos mohácsi polgármester, József főherceg és vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó (1920–1944) mellett számos miniszter (például gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter), egyházi méltóság, vármegyei tisztviselő, valamint hivatali vezető is. Az 50 x 50 x 100 centiméteres vasbeton kockát a torony keleti oldalánál, hat méter mélyen helyezték el.

Az alapkőbe helyezett réztokba egy 22 500 nevet magába foglaló irattekercset helyezett el az érsek, amelyen azon hívők neveit sorolták fel, akik 1926. augusztus 22-én az aznapi szentáldozásukat a mohácsi csatamezőn elhalálozott 24 000 hős lelki üdvéért ajánlották fel. A templom alapjában továbbá 3000 magyar község, 52 város és 25 megyeháza udvarából felvett 1–1 kilogrammos emlékföld-csomagot egyesítettek a nemzeti összefogás jelképeként.

Az akkor elkészített 41 község 1446 áldozójának névsora csak 1950. január 8-án került elhelyezésre a templom áldozási korlátjának ajtaja előtt fekvő fekete mozaiklap alatt.

Az eredeti tervek szerint a fogadalmi templomnak már a mohácsi csata 400. évfordulójára állnia kellett volna, az emlékbizottság ugyanis már 1924-ben kiírta a pályázatot, amelyre harminc terv érkezett be.

A templom építését 1929. október 1-jén kezdték meg a város központjában, a Széchenyi téren.

A bizottság Árkay Aladár (1868–1932) budapesti műépítész 1. számú tervét javasolta felépítésre, amit többször egyszerűsítettek, végül pedig 1932-es halála után fia, Árkay Bertalan (1901–1975), szintén budapesti műépítész bizánci stílusú terve lett a kivitelezés alapja.

A templom felszentelésére 45 pap részvételével 1940. augusztus 29-én került sor Virág Ferenc pécsi megyéspüspök által: védőszentje a Magyarok Nagyasszonya lett. A rendkívüli, háborús időszakra való tekintettel az esemény minden nagyobb külsőség nélkül zajlott le.

A pécsi egyházfő dr. Csigi Imre püspöki levéltáros kíséretében érkezett meg Pécsről, és Tihanyi János mohácsi apátplébános (1935–1957), pápai kamarás fogadta őket. Nagy számban képviseltette magát a pécsi egyházmegyei papság, megjelentek Mohács városi hivatalának és intézményeinek vezetői, valamint díszsorfalat álltak a helyi katonai alakulatok.

A templom 1227 négyzetméter alapterületű, a kupola 30 méter magas és 20 méter széles. Elkészülte időpontjában ez volt Magyarország első, bordázat nélküli, betonhéjazatú kupolás, 3600 hívőt befogadó temploma, amelynek kupolája és födémje az időjárási szélsőségek elleni védelem miatt 2,5 cm vastag expándált parafalemez-borítást kapott. Valamennyi üvegablakot Árkay Bertalanné Sztehló Lili (1897–1959) iparművész tervei alapján Johann Hugó (1890–1951) pécsi festőművész-üvegfestő készített el. A falakon Kolbe Mihály (1907–1990) mohácsi festőművész freskói láthatók. A tölgyfapadok az Árkay Bertalan-terveket kivitelező Magos Sándor és Hoffmann Gyula mohácsi asztalosmesterek munkáját dicsérik.

A templom az eredeti tervekhez képest mind a mai napig befejezetlennek számít.

 

A mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából a Nemzeti Örökség Intézete ünnepélyes keretek között a Szent István oltár előtt urnában helyezte el a mohácsi csata egyes elesettjeinek maradványait, amelyre tájékoztató tábla is felhívja a figyelmet.