Nemzeti Sírhely

1952-ben gimnáziumi tanára, Bánáti Sverák József biztatására jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de nem nyert felvételt. 1952-1958 között a Honvéd Képzőművész Szakkörbe járt, ahol tanárai Szalatnay József és Koren István voltak. 1958-1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakos hallgatója volt, ahol tanárai az akadémikus tájképfestészet és a szocialista realizmus képviselői, Pap Gyula és Ék Sándor voltak. Formatív tapasztalatait azonban a progresszív szemléletű diáktársaival kialakult kapcsolata határozta meg – többek között Altorjai Sándorral, Bak Imrével, Baranyai Andrással, Galambos Tamással, Grúber Bélával, Molnár Sándorral és Nádler Istvánnal volt közeli viszonyban. Mestereinek Barcsay Jenőt, Gadányi Jenőt és Vajda Lajost vallotta. 1960-ban a főiskolával ellátogatott Moszkvába és Szentpétervárra. Tanulmányai során a Szentendrei Városi Tanács Deli Antal ösztöndíjában részesült. 1963-1968 a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja volt.

A főiskolai oktatás szocialista realista esztétikai elveit megkérdőjelezve néhány diáktársával együtt önképző tevékenységet folytattak Molnár Sándor műtermében, majd lakásán. A csoporthoz, amelyre ma Zuglói kör (1958–1968) néven hivatkozik a művészettörténet, többek között Bak Imre, Deim Pál, Molnár Sándor és Nádler István tartozott. A kísérletező fiatal művészek tevékenységének jelentősége egyrészt abban állt, hogy felvették a kapcsolatot az elhallgatott absztrakt művészet hazai képviselőivel, az Európai Iskola művészeivel: Kassák Lajossal, Korniss Dezsővel és Gyarmathy Tihamérral. Másrészt, a főiskolai oktatásból hiányzó nemzetközi avantgárd művészet, a francia lírai absztrakció, az Art Informel megismerését elősegítő anyagokat gyűjtöttek, fordítottak le, beszéltek meg és terjesztettek.

Tevékenységüket nem nézte jó szemmel a korabeli kultúrpolitika, és kiállításaikat bezáratta a főiskola vezetősége vagy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus (Főiskola KISZ klubja, 1963, ÚT-Új Törekvések ’66, Malév KISZ klubja, 1966), illetve előfordult, hogy koncepciózusan kizsűrizték műveiket (Stúdió ’67, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1967). Ugyanakkor az aczéli kultúrpolitika képlékenységét mutatja, hogy esetenként bemutatkozhattak csoportos kiállításokon (Stúdió ’66, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1966; Deim Pál, Kósza-Sipos László és Nádler István kiállítása, Szentendrei Művelődési Ház, 1966).

Egyéni kiállításaira a rendszerváltást megelőzően a Mednyánszky Teremben (1965), a Ferenczy Múzeumban (1969), a Műcsarnokban (1974), a Magyar Nemzeti Galéria Műhely Galériájában (Az én holográfom, 1979), az Újpest Galériában (1986), valamint az akkoriban aktív vidéki képzőművészeti központokban (Debrecen, Dunaújváros, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Veszprém) került sor. A hetvenes évek közepétől műgyűjtők is keresték munkáit, elsősorban Kolozsváry Ernő, Pogány Zsolt, Vasilescu János és Vass László. A rendszerváltás után az Ernst Múzeum és a MűvészetMalom több életműkiállítást rendezett műveiből (1992, 2006, illetve 2002, 2012). A Magyar Képzőművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választotta 1990-ben, valamint a legmagasabb állami kitüntetésekben részesült: 1993-ban Kossuth-díjjal, 2014-ben a Nemzet Művésze elismeréssel (2014) tüntették ki.

Számos, lakóhelyén végzett kulturális, műemlékvédelmi és környezetvédelmi tevékenységéért 1996-ban Szentendre város díszpolgárává avatta. Több helyi művészeti intézmény alapító tagja volt, így fontos szerepet töltött be a Szentendrei Grafikai Műhely (1980), az Artéria Galéria[11] (1986) – az 1949 utáni Magyarország egyik első magán műkereskedelmi egysége – és a MűvészetMalom (1999) létrejöttében. A Műemlékvédelmi Bizottság és a Városvédő Egylet tagjaként aktív alakítója volt a helyi közügyeknek. A szentendrei kötődésű Vajda Lajos Stúdió (VLS, 1972-) alternatív életstílust és művészeti gyakorlatokat képviselő művészeit a csoport megalakulásától kezdve támogatta, amiért 2006-ban a VLS Vajda Lajos díjával tüntették ki.

2016. június 3-án temették el a Szentendrei katolikus temetőben. 2024. november 1.jén avatták fel új síremlékét, mely saját alkotásán alapul. Gyermekei Deim Péter fényképész és Deim Tamás építőmérnök.