Történelmi emlékhelyek

A tavaszi hadjárat fő célja, hogy a császári erőket megkerülje, illetve lehetőleg bekerítse. A Vetter Antal által kidolgozott és Klapka György által finomított haditerv alapján a VII. magyar hadtest a Zagyva vonalán, Hatvannál támadta meg a császári fősereget. Közben három hadtest, a valódi honvéd főerő átkaroló hadműveletbe kezdett. Az Alföld irányából visszavont császári erők azonban 1849. április 4-én beleütköztek az előrenyomuló magyar hadtestekbe Tápióbicske térségében.
A császári hadvezetés számára világossá vált a magyar hadmozdulat, ami végül a két főerő találkozását eredményezte Isaszeg térségében. 1849. április 6-án a Királyerdőben Klapka hadteste harca keveredett egy császári hadtesttel, majd megpróbálta Isaszeget menetből elfoglalni. Segítségére volt ebben a Damjanich János vezette hadtest is. Görgei Artúr nem számított döntő ütközetre ezen a napon, ezért Kókán letáborozott. Klapka hadteste azonban a nem megfelelően előkészített támadás miatt visszaszorult Isaszegről, Damjanich is rosszul mérte fel a helyzetet, mert a Zagyva mellett álló magyar hadtest a csatazaj ellenére nem folytatta a támadást. A császári hadvezetés ezzel szemben jobban mérte fel a helyzetet és erőit Isaszeg felé csoportosította át. A két magyar hadtest nagyon nehéz helyzetbe került. Ekkor Aulich tábornok hadteste a táborverést félbeszakítva hadrendbe állt és az Isaszegnél küzdő csapatok segítségére sietett. Közben Görgei Artúr felismerve a helyzet veszélyességét maga sietett a Klapka-féle hadtest rendbe szedését. A kitartó magyar támadás, és a magyar lovasság eredményeinek hatására napnyugtára mindkét császári hadtest hátrálni kezdett. Görgei ezt látva parancsot adott az égő Isaszeg elfoglalására. A visszavonuló császári erők Pest előterébe húzódtak vissza. Másnap a magyar sereg puskalövés nélkül vonult be Gödöllőre. A szabadságharc egyik legfontosabb és legnagyobb csatája magyar győzelemmel zárult.