Szeged
A Havas Boldogasszony-templom elődje a Szent Péter Árpád-kori ispotálytemplom volt. A ma is álló gótikus templom építése a 15. század második felében kezdődött, több építési periódusban. A korábbi, román és gótikus elemekre épülő templomot a 15–16. század fordulóján nagyszabású átalakítás során bővítették: új szentély és kórus épült, megkezdődött a torony építése, elkészült a sekrestye, a hajót újraboltozták, ablakait késő gótikus rácsok díszítették. Az építkezés 1503-ban fejeződött be, a templomot 1509. augusztus 5-én szentelték fel Havas Boldogasszony tiszteletére.
A török hódoltság idején a templom és a kolostor fenntartása nehézségekbe ütközött, mivel az építkezéseket és bővítéseket tiltották. Csak engedéllyel, jelentős díjak fejében lehetett javításokat végezni. Ennek ellenére egy 17. századi feljegyzés szerint ez volt az Oszmán Birodalom legszebb keresztény temploma. A legnagyobb felújítás 1624-ben történt, majd a 17. század folyamán több restaurálás is zajlott.
A török kiűzése után a kolostor hanyatlott, de nem néptelenedett el; II. József ideiglenesen feloszlatta a rendet. A 18. századi barokk korszakban a templomot jelentősen megújították: külseje nagyrészt megmaradt, belső berendezése azonban barokk stílusú lett. A középkorban megkezdett tornyot 1783-ra fejezték be, sisakja 1827-ben készült el.
A templom 500 éves jubileumát 2003-ban ünnepelték egyéves rendezvénysorozattal. A megrepedt nagyharangot 2005-ben cserélték ki: az új, 750 kg-os, Bálint Sándorról elnevezett harangot a hívek adományaiból öntötték és Gyulay Endre püspök áldotta meg.